Kit érdemes „bekövetni”? Miért jó, ha Isten vezet? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat a Baranyai Református Egyházmegye ifjúsági találkozóján április 5-én Siklóson. Az alkalom elsősorban a konfirmandus és az ifis korosztályt szólította meg.
Fiatalok énekétől zengett a siklósi református templom szombat délelőtt. Dicsőítéssel kezdődött az egyházmegyei konfi-ifi találkozó. Az alkalom elején Wébel Zsolt esperes kért áldást a találkozóra. A fiatalok szívére helyezte: vigyék magukkal és adják tovább másoknak is a nap ajándékát. Molnár Imre, a siklósi gyülekezet lelkipásztora házigazdaként köszöntötte a fiatalokat. A lelki megérkezést követően jégtörő játékok oldották a hangulatot.
„Nem volt olyan nap az elmúlt három évtizedben, hogy ne gondoltam volna Istenre” – mondta Nagy Mariann, a Kozármislenyi Református Egyházközség lelkipásztora, aki személyes bizonyságtétellel kezdte az áhítatot. A lelkésznő tizenhat évesen került közel az Úrhoz. „Tudom azt, hogy milyen, amikor Isten vezeti az életemet, és van kit követnem. Ennek a napnak az a célja, hogy minél többen megérezzétek Isten vezetését az életetekben” – fogalmazott Nagy Mariann, aki beszélt arról is, hogy nem mindig könnyű elfogadni Isten vezetését, aki sokszor nehéz feladatok elé állít. „Jézus tanítványai egy válogatott társaság volt, mégis sokszor hitetlenek voltak és alkalmatlanok. Mi is alkalmatlanok vagyunk. Egészen addig, amíg nem kérjük az Úr vezetését” – helyezte a fiatalok szívére a lelkipásztor, aki kiemelte: hatalmas változások mennek végbe abban az életben, amelyet Isten vezet. Emberként hibát hibára halmozunk, kudarcokat élünk meg, de Isten kipótolja hiányosságainkat. „Ha követitek Istent, annak ereje van az életetekben. Annyi mindent és mindenkit követtek az Instán, a TikTokon. Most azért vagytok itt, hogy Istent kövessétek” – fogalmazott a lelkésznő.
Friderikusz Márton, a Komlói Református Egyházközség lelkipásztora Isten vezetéséről tartott előadást. Saját életéből hozott példán keresztül szemléltette, mi a különbség, ha Istennel, vagy az Ő vezetése nélkül éljük az életünket. „Volt az életemben olyan időszak, amikor nem hallgattam Isten vezetésére. Azt éreztem, nincs szükségem erre a sok intésre és szabályra” – vallott gimnáziumi éveiről a lelkipásztor, aki rossz társaságba került a középiskolában, ahonnan végül kirúgták. „Egyre mélyebbre süllyedtem, belekerültem egy rossz párkapcsolatba, melyben sok sebet szereztem” – vallotta. Beszélt arról a változásról, amelyet Isten vezetése vitt véghez az életében. „Ha nem találkoztam volna Istennel, nem állnék ma itt előttetek lelkészként és nem ismertem volna meg a feleségemet” – mondta a fiatal lelkipásztor, aki arról is beszélt, a mai napig előfordul, hogy felülírja Isten vezetését. Pedig enélkül sokszor zátonyra futhatunk. Mint mondta, nagy dolog hallgatni az Úr tanácsára. „Mindannyiótok életével terve van Istennek. Nem kell a saját ötleteinket megvalósítani, elég meglátni, hogy mi Isten célja az életünkkel” – fogalmazott.
„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsod adok, rajtad lesz a szemem.” A Zsoltárok könyve 32. fejezetének 8. versét hozta igei alapvetésként az Úr vezetésére. „Az első lépés: vedd fel vele a kapcsolatot” – magyarázta Friderikusz Márton, aki kiemelte, hogy folyamatos, mély, őszinte kapcsolat szükséges az Úrral.
„Hogyan vezet Isten?” – tette fel a kérdést, melyre az első válasz a Biblia volt. Saját történetén keresztül világított rá az Ige erejére: egy bibliai igeszakasz játszott döntő szerepet abban, hogy feleségével Komlóra jöttek szolgálni. „Isten Igéje mécses, amelynek fényénél mindig csak a következő lépést látjuk. Enélkül ne lépjünk ki a sötétre. Szükségünk van az Igére, mint fényforrásra” – mutatott rá.
„A Biblia mellett Isten imádság által vezethet bennünket” – mondta a lelkipásztor, aki arról is beszélt, hogy imádságaink is olyanok, mint az életünk: sietősek. Pedig az imádságnak elmélyültnek kell lennie, hogy formálhassa Isten az életünket. Az ima olyan, mint egy közlekedési lámpa, amely megmutatja, hogy indulhatunk, vagy még várnunk kell. Az Úr eseményeken keresztül is vezethet. „Ha kapcsolatban vagyunk vele, olyan helyzeteket ad elénk, amelyek megértetik velünk, melyik az az út, amelyen Isten akaratát követhetjük” – mondta. Kiemelte, emlékeztet arra is, hogyan szerethetünk másokat. „Végül pedig az Úr emberek által vezethet bennünket. A gyülekezetekben találkozhattok olyan emberekkel, akik válaszokat adhatnak a kérdéseitekre, akik vezetni tudnak benneteket” – helyezte a fiatalok lelkére Friderikusz Márton. „Mindezt holnapra el is felejthetitek, de dönthettek úgy is, hogy ráálltok arra az útra, amin Isten vezet benneteket. Szükségünk van a vezetésére, Nélküle nem tölthetjük be azt a célt, amit Ő szán nekünk” – zárta előadását.
A szünet után különböző programok közül választhattak a fiatalok. A mozgásos feladatok a siklósi református iskola udvarán, míg az elmélyülést kívánó állomások az iskola épületében kaptak helyet. Nevetés és jókedv uralkodott a rendőrségi akadálypályán. Két speciális szemüveget vehettek fel a vállalkozó kedvűek. Az egyik alkoholos, a másik pedig drogos befolyásoltságot imitált. Így kellett teljesíteni egy amúgy nem túl bonyolult akadálypályát. A csetlés-botlás mindenkit jókedvre derített.
„Nagyon vicces volt végigmenni ezen a pályán. Nem tudom, milyen érzés a részegség, de nagyon hasonló lehet. Sokkal könnyebbnek tűnik a feladat, mint valójában. Előtte a kvíz állomáson voltunk, nagyon vicces volt, modern, mindenbe tettek egy kis poént” – számolt be az élményeiről Kósa Kata, aki Kozármislenyből érkezett a találkozóra. A délelőtti áhítatot is pozitívan élte meg. „Szívhez szólt. Beültem, és megnyugodtam. Éreztem, hogy jelen van a hit” – mondta Kata, aki aktív szerepet vállal saját gyülekezetében. „Minden vasárnap járok templomba, segítek a gyerek-istentiszteleteken.” Arra a kérdésre, hogy szerinte milyen jelentősége van a találkozónak, kiforrott válasza volt. „Ez a nap segít abban, hogy jobban megtaláljuk a hitet és azt, hogy meglássuk, mit szeretnénk az élettől. Számomra megmutatta az alkalom, hogy jó helyen vagyok. Nagyon érzem Isten vezetését az életemben. Most, hogy tinédzser vagyok különösen fontos ez, sok kérdésem van az életben, és érzem, hogy Isten segít a döntéseimben” – vallotta Kata.
A labdajátékok kedvelői röplabdázhattak és focizhattak. Egy percre sem maradt üresen a pálya, a fair play szellemében folyamatosan ment a játék a siklósi refi udvarán. Ezen kívül volt kvíz, ahol sporttal, közélettel, kultúrával és egyházzal kapcsolatos kérdésekre válaszolhattak az arra vállalkozó csapatok. Az imaséta állomásai egy kis lelki elcsendesedésre adtak lehetőséget. Nagy volt az érdeklődés az AI dalírásnál is. Itt a fiatalok saját maguk írhattak keresztyén dalokat a mesterséges intelligencia segítségével. Örömmel hallgatták nemcsak a saját, hanem egymás elkészült alkotásait is. A kézműves sarokban is nagy volt a nyüzsgés: a kavicsfestést próbálhatták ki a fiatalok. Volt, aki a délelőtti áhítat és előadás keltette érzéseket jelenítette meg a köveken, de olyan is volt, aki kedvenc énekesének portréját festette meg gondos aprólékossággal.
Miközben a fiatalok a különböző feladatokban mélyedtek el, az őket kísérő lelkipásztorok egymás között beszélgettek, vagy az ifiseik élménybeszámolóit hallgatták két állomás között. Bárdos-Blatt Szabolcs lelkipásztor hat fiatalt hozott a Szigetvár-környéki Református Gondozó Egyházközségből. „A mi számunkra azért jelentős ez a nap, mert nem nagyon jutunk el nagyobb egyházi rendezvényekre, és jó erősíteni bennük, hogy nem csak a mi gyülekezetünk van, hanem vannak más fórumok is, ahol lehet ismerkedni, és a látókörük is tágul. Itt új kapcsolatok születhetnek, más ingerek is érik a fiatalokat” – magyarázta a fiatal lelkipásztor, miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyenek a találkozón.
„A nap elsődleges célja, hogy az egyházmegyében élő konfirmandus és ifis korosztály találkozzon egymással. Ugyanakkor úgy hirdettük meg a találkozót, hogy felsősök is jöhetnek, akik még a konfirmáció előtt állnak. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy – sportnyelven szólva – biztosítsuk az utánpótlást az ifiben és a kisfiben” – fogalmazta meg a nap célját Komor Csaba lelkipásztor, az egyházmegye ifjúsági referense.A szervezéskor fontos szempont volt a helyszínválasztásnál, hogy ne mindig Pécsen találkozzanak, hanem a többi gyülekezet is helyet adhasson egy-egy nagyobb eseménynek. „Fontos, hogy megismerjük egymás otthonát, templomát, életterét, közösségét” – magyarázta Komor Csaba. Emellett az is a találkozó célja, hogy a Baranyában található gyülekezetek ifisei élő közösséget alkossanak, akik nem csak évente egyszer, hanem rendszeresen találkoznak. Az ifinapot az úgynevezett BaRI Misszió, azaz a Baranyai Református Ifjúsági Misszió szervezte. Az elsősorban lelkipásztorokból álló csapat létrehozta BaRIK-ot, vagyis a Baranyai Református Ifjúsági Közösséget. „Az egyházmegye nagy iskolafenntartó. A Pécsi Református Kollégium tizennégy tagintézménnyel rendelkezik egész Baranyában. Éppen ezért a távlati céljaink között szerepel egy jól kidolgozott iskolamisszió elindítása is” – avatott be a jövőbeli tervekbe a lelkipásztor.
A tartalmas délelőtt után mindenkinek jól jött a testi töltődés: az iskola étkezőjében ebéd közben egymással is megosztották az átélt élményeket a fiatalok. Délután minden résztvevő apró ajándékot kapott, emlékként a napról. Rácz-Vekerdi János egyházmegyei főjegyző áldásával zárult az alkalom.
Hozzászólás