Van szükség egyházra? Milyen különbségek vannak a fiatalok és az idősek gyülekezeti kapcsolódásában? Többek között ezekre a kérdésekre kerestek válaszokat a Reformátusok Szárszói Konferenciáján augusztus 14-17. között Balatonszárszón. A találkozó középpontjában a generációk együttélése és együttműködése állt.
Bőven harminc fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála augusztus 15-én, pénteken, a szárszói konferencia második napján. A strandidő ellenére megtelt az SDG Konferencia Központ nagyterme.
A nap Gér András, zsinati tanácsos megnyitó gondolataival kezdődött. „Hol van az Isten országa?” – tette fel a kérdést, melyre rögtön választ is adott: közöttetek van. Mint mondta, a válasz önmagában rejti azt, hogy nincs messze a cél, jó az irány, de még nem vagyunk ott. „A nemzedékek között számos konfliktus rejlik, amely Jézusban feloldódhat. Krisztus közösségében megélhetjük, hogy keresztyénként nem különbözőségeink vannak, hanem csakis hozzá tartozunk, generációs tálentumainkkal együtt” – fogalmazott a lelkipásztor.
Kimutatható-e a generációs különbség a gyülekezeti kötődés mintázatában? Erre a kérdésre kereste a választ az a kutatás, amelyet Duráczky Bálint szociológus, a Károli Gáspár Református Hittudományi Egyetem munkatársa végzett, Thoma Lászó lelkipásztorral. A szociológus előadásában ismertette a kutatás legfőbb pontjait. A kérdőíves felmérésen többek között arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen motívumok alapján kapcsolódik valaki a gyülekezetéhez. Öt fő kapcsolódási mintázatot különítettek el. Az elsőnél a személyes kapcsolatok és a közösségi élet áll az előtérben. A másodiknál az hangsúlyos, hogy az egyén érzi a gyülekezettel kapcsolatban a gondoskodást és odafigyelést. Egy szociális hálóra vágyik, melyben tudja: van kihez fordulnia. A harmadik esetben a személyes elfogadás kap hangsúlyt: egy olyan közösségi kapcsolódásra vágyik, ahol elfogadják. A negyedik mintázatban a tanítás, útmutatás a lényeges: a minőségi igehirdetés, lehetőség a hitbéli növekedésre. Az ötödik mintázatban az állandóság és a biztonság kap hangsúlyt. Itt a gyülekezet azt a helyet jelenti, ahová az egyén szülei is jártak: kiszámítható közeg, amely stabilitást nyújt. A kutatásban fontos kérdésként merült fel, hogy van-e különbség a generációk között a motívumok hangsúlyosságában? „Jelentős különbségek nem rajzolódtak ki” – mondta Duráczky Bálint, aki rámutatott: két dologban találtak fontosabb eltérést. Az idősebbek inkább a gondoskodást keresik, míg a fiataloknak fontosabb a személyes elfogadás. A másik három esetben nem találtak korcsoportos különbséget. „Ezek alapján azt látjuk, hogy a generációs különbségek nem követelnek földrengésszerű változást a gyülekezetekben” – fogalmazott a szakember. A legmeghatározóbb a református identitás, majd a gyülekezeti működések. Csak ezután jönnek az egyéni különbségek, hogy ki milyen kapcsolódásokat keres. A generációs hatás leginkább itt érhető nyomon. Ezért is nem hoznak nagy változásokat ezek a gyülekezeti életben, mert ezt felülírja a gyülekezeti és a református identitás.
„Ha a gyülekezet egészségesen működik, megtalálja a helyét benne minden generáció” – fogalmazta meg alapvetését Thoma László lelkipásztor a kutatás eredményeire mutatva. „Hogyan működik jól egy gyülekezet?” – többek között erre a kérdésre kereste a választ előadásában, melyben rámutatott: nem ugyanúgy értelmezik a világ folyását a generációk, máshogy viszonyulnak a jövőhöz. „A gyülekezeti küldetés az, amelyhez mindenki ugyanúgy tud kapcsolódni” – mondta a lelkipásztor, aki a Szentírás szűrőjén keresztül vizsgálta a generáció kérdését. „A Bibliában mást jelent a nemzedék, mint az általunk generációként használt kifejezés. Akkoriban nem definiálták magukat nemzedékek szerint az emberek” – fogalmazott Thoma László, aki kifejtette: a Bibliában a generációk együttélését az ötödik parancsolat szabályozza: a kölcsönös tiszteletre kell törekedni. Isten szövetsége örök – ennek a lefordítására használja a Biblia a nemzedékről-nemzedékre kifejezést.
„Van-e szükség egyházra?” – tette fel a provokatív kérdést a lelkipásztor, aki rámutatott: sok fiatal fogalmazza meg, hogy ma kapcsolódhatunk Istenhez egyház nélkül is. A világhálón rendelkezésre állnak igehirdetések, podcestek, énekek, tanítások. Évekkel ezelőtt nem volt realitás, hogy fizikailag ne kelljen elhagynia a saját életterét ehhez. „Milyen egyházra van szükség?” – tette fel a másik fontos kérdést Thoma László, aki rámutatott: ez a felvilágosodás óta foglalkoztatja az embereket. „Sokan sokféleképpen próbálták már bizonyítani, hogy az egyház idejét múlt intézmény. A Szentírás alapján ragaszkodni kell ahhoz, hogy Istennek terve van a látható egyházzal. Ugyanakkor szabadon el kell engedni, ez hogyan tud megvalósulni. Nem azért kell léteznie az egyháznak, hogy bizonyítsuk a fontosságát, hanem azért, mert Istennek terve van vele” – magyarázta a lelkipásztor, aki szerint három kulcs van, amitől élő az egyház: az a hely, ahol a lélek munkájának teret adnak: a szentlélek gondoskodik arról, hogy a gyülekezetek épüljenek. „Azt az örökséget kell közel engedni magunkhoz, hogy Isten Fia összegyűjti a népét. Nem a programok miatt jönnek, hanem azért, mert meghallják Isten hívását” – mondta. Az élő egyház evangélium központú. Isten üzenetét a Bibliához hűen adja át, a generációk számára érthető módon. „Az ébredés azt jelenti, hogy megtelik élettel a munkánk” – fogalmazott a lelkipásztor, aki harmadik kulcsként a missziós fókuszt jelölte meg. „A lelkipásztor gyakorlatilag munkatársakat képez, akik a hétköznapi élet igehirdetői lesznek, és világosan képviselik Isten igazságát. A missziói fókusz macerás, mert folyamatos konfrontálódást jelent az őszinteség miatt” – mondta Thoma László, aki kiemelte: ne abból induljunk ki, amit látunk az egyházról, hanem abból, amit hiszünk.
„Ma nem az jelent gondot, hogy a pedagógusok nem értik meg egymást a gyerekekkel, hanem, hogy már a szülőkkel sem” – mondta Bruckner László, a Magyar Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója, aki egy romániai kutatásról is beszámolt előadásában. A felmérésben arra keresték a választ, mi az elit iskolák titka. Kiderült, hogy a belépési és kilépési szint közötti eredmény, vagyis a pedagógiai hozzáadott érték nem különbözik egy átlagos iskolától. „Csak „lefölözték” a diákokat, a képességük és családi hátterük alapján” – mutatott rá a szakember, aki egy kutatás alapján vázolta, milyen jellegzetességek mentén kapcsolódnak az egyházhoz a 14-29 éves korosztályban. Mint mondta: százból tizennégy gyermeket keresztelnek meg, ebből egy köteleződik el. „Az egyházi iskolákba járók több, mint fele egyáltalán nem kötődik az egyházhoz, a szülők több, mint fele mégis keresztyén iskolát választ. Úgy kell erre tekintenünk, hogy a templom helyett az iskolákban fognak találkozni először a reformátussággal, vagyis a misszió helye áthelyeződik az intézményeinkbe” – magyarázta Bruckner László, aki elmondta: ma 18%-os a keresztyén egyházak szerepvállalása az oktatásban. A magyar közoktatásban egyre kevésbé különleges a keresztyén egyházak értékrendje és jelenléte.
Egy 2023-as kutatásban a református iskolák hozzáadott értékét vizsgálták. A mérések alapján a keresztyén iskolák eredményessége magasabb, mint az államiaké, ebből is kiemelkedik a református iskolák sikeressége. „Sikerült előállítsuk az aranyat, csak még nem tudjuk hogyan” – fogalmazott a szakember, aki kiemelte: a tudatosság tovább fokozná az eredményességet. Ugyanakkor Bruckner László rámutatott a református intézmények felelősségvállalásának hiányára: iskoláinkban alacsonyabb a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. „Azokat, akik viszont bekerülnek az intézményeinkbe, mi tudjuk a legtovább eljuttatni. De nemcsak a tanulmányi eredmény fontos, hanem az is, milyen felnőtté válik az iskolából kikerülő gyermek” – magyarázta a szakember, aki rámutatott: ehhez is többet tudnak adni a református iskolák. A Zsinat a 2026-2030-as időszakra az oktatás felülvizsgálatával készül, és kidolgoznak egy cselekvési tervet. Öt területtel foglalkoznak kiemelten: a fenntartói struktúrával, intézményhálózattal, az oktatás minőségével, a hitéleti neveléssel, a pedagógusképzéssel és a szakképzéssel.
Az előadásokat követő pódiumbeszélgetésen lelkipásztorok és pedagógusok mondták el véleményüket a témáról, közelebb hozva azt saját történeteiken, tapasztalataikon keresztül.
„Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez.” A Zsoltárok könyve alapján hirdetett igét Tóth Dorottya Tünde lelkipásztor a pénteki nap zárásaként. „Emlékszel még arra a pillanatra, amikor Isten szeretete eltalálta a szívedet?” – tette fel a kérdést a lelkésznő. Generációkon átívelő fordulópontot jelent, amikor valaki megérzi, hogy Istennek személyesen köze van az életéhez. A Zsoltár minden korban aktuális. Amikor valaki kutatások eredményeire támaszkodva dolgozik azon, hogyan lehet továbbadni az üzenetet, sokszor csak szakadékot talál. Az evangéliumon keresztül azonban látható a híd is. „A kapcsolódás sokszor egyszerűbb, mint hisszük. Isten mindannyiónkat hív. Jézus azért jött, hogy egymáshoz fordítsa a szíveket és az életeket” – zárta igehirdetését a lelkipásztor.
Hozzászólás