Az elmúlt időszak felújításaiért adott hálát a Pécsváradi Református Egyházközség október 24-én. A munkálatok során többek között a templom, a 200 éves harang és a parókia is megújult. Az ünnepi alkalmon a résztvevők a megőrzött örökségért és a gyülekezet jövőjéért is hálát adtak.

Kisóvári-Németh Norbert, a Pécs-belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora Ezékiel könyve alapján hirdetett igét. Prédikációjában személyes életútján keresztül idézte fel azokat a templomokat és szolgálati helyeket, amelyek meghatározóvá váltak számára. A kisóvári gyermekkori templomtól a pécs-belvárosi gyülekezeten, a pápai és debreceni éveken, a hajdúszoboszlói és csányoszrói szolgálaton át a komlói gyülekezetig vezetett az útja, míg végül tizenegy évvel ezelőtt visszatérhetett abba a templomba, ahol megkeresztelték, konfirmált és házasságot kötött.
A lelkipásztor hangsúlyozta: a templom nem csupán falakból, téglákból és kövekből áll. Létezik egy másik fal is, amely emberi szívekből épül. A kettőnek együtt kell templommá formálódnia. A kőből épült templom nem a régmúlt idők kiállítási tere, hanem a közösség megélésének áldott helye. Míg a külső felújítások között akár évtizedek is eltelhetnek, a lelkek építkezés folyamatos feladat.
Kisóvári-Németh Norbert arról is beszélt, hogy a templom akkor válik igazán élővé, ha használják, és a hívek a saját lelkükkel is jelen vannak benne. A gyülekezet számára a templom legyen az öröm, a lelki megújulás és az újjáépülés helye, ahonnan az istentiszteleten kapott áldásokat a hétköznapokba is magukkal vihetik.
Kétszázötven éves harang
Simor Zoltán főgondnok a felújítások részleteit ismertette. A templom nagyharangja idén 200 éves. Miután a harang palástja elvékonyodott, tavaly megjavították, hajtómotorját kicserélték, a harangokat pedig 45 fokkal elforgatták. A javítás költségeinek jelentős részét egy svájci protestáns szervezet adománya fedezte. A munkálatokhoz a gyülekezet és további adományozók hozzájárulása, az orgonakoncertek bevétele, valamint az egyházkerület támogatása is segítséget nyújtott.

A főgondnok felidézte a gyülekezet további fejlesztéseit is. A templom külső falait 2022-23-ban újra-vakolták, 2024-ben körbekerítették a temetőt, idén pedig felújították a harangozóház tetejét, valamint korszerűsítették a parókia fűtési rendszerét. 2011-2012-ben teljesen felújították a műemléki védelem alatt álló nyolcregiszteres, egymanuálos barokk orgonát. A főgondnok háláját fejezte ki a gyülekezet egykori asszonytestvéreinek áldozatos munkájáért, amelynek emlékét ma is őrzik az úrasztalát és a szószéket díszítő hímzett terítők.
Hála a múltért, felelősség a jövőért
Wébel Zsolt, a Baranyai Református Egyházmegye esperese a 103. zsoltárral köszöntötte a gyülekezetet: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!” A hálaadás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, természetesnek tűnhet, hogy megköszönjük, amit kapunk, ez azonban korántsem magától értetődő. Különösen fontos, hogy Istennek is hálát adjunk mindazért, amit tőle kapunk.
Az esperes rámutatott: a múlt eseményeit sokszor különbözőképpen értelmezzük, abban azonban közösek vagyunk, hogy Isten népéhez tartozunk, és egyetlen Megváltónk van, Jézus Krisztus. Ő az, aki összeköt bennünket. Az élet nehézségei is taníthatnak és erősíthetnek, hiszen utólag gyakran felismerjük, miként fordította Isten javunkra a történteket. A mohácsi vészt követő időszakot és a hercegszöllősi zsinat örökségét is felidézve arra biztatott, hogy ne feledkezzünk meg Isten jótéteményeiről.
Deák Krisztián, Pécsvárad polgármestere az örökség megőrzésének és a közösségi összefogásnak a jelentőségét hangsúlyozta. Reményét fejezte ki, hogy ha Isten is úgy akarja, kétszáz év múlva is megszólal majd a harang a pécsváradiaknak, hiszen a közösségekre akkor is szükség lesz.

Kis László lelkipásztor arra emlékeztetett, hogy a múltért érzett hála mellett mindenekelőtt Isten Fiáért lehetünk hálásak. A templom olyan hely, ahol mindenki meghallhatja az örömhírt: bármilyen élethelyzetben van is, Isten szereti őt. Felidézte Pécsvárad történetének nehéz időszakait, köztük a török kori pusztításokat és a későbbi újrakezdést. A német betelepülők érkezése is arra tanította az itt élőket, hogy anyanyelvtől függetlenül egy néphez tartoznak. A lelkipásztor szerint az istentisztelet egyik célja, hogy a hívek úgy térhessenek haza, hogy Isten megbocsátotta bűneiket, és megerősödhetnek abban a hitben, hogy Ő erős váruk, pajzsuk és kősziklájuk.
Az istentisztelet végén köszönetet mondtak azoknak, akik hozzájárultak a gyülekezet épüléséhez. Az alkalmat a Pécsváradi Német Kórus szolgálata színesítette.
Az ünnepi alkalom üzenete így a felújított épületeken túlmutatott: a templom megőrzése és gondozása mellett a gyülekezet lelki építése is folyamatos feladat. Az Istentől kapott áldásokért érzett hála pedig arra indít, hogy ezt az örökséget a következő nemzedékeknek is továbbadjuk.











Hozzászólás