Őszi színek, szüreti hangulat, énekszó, tánc és sok-sok mosoly töltötte meg 2026. október 3-án a Baranyai Református Egyházmegye Idősek Otthona – Hird udvarát és környékét, amikor intézményünk első alkalommal rendezte meg Szüreti Sokadalmát és Családi Napját.
Különleges módon kapcsolódhattunk be Hird közösségének szüreti ünnepébe is, hiszen a falu szüreti felvonulása intézményünk elől indult. A feldíszített traktort lovasok vezették, őket népviseletbe öltözött táncosok és a falu lakói követték. Énekszó, tánc és igazi szüreti jókedv kísérte a menet indulását.
Ekkorra már sok hozzátartozó érkezett az otthonba. Különleges pillanat volt látni, ahogy lakóink családtagjaikkal együtt, az épület előtt várva nézték végig a felvonulást. Idősek, fiatalok, gyermekek és unokák álltak egymás mellett – egy rövid időre valóban több generáció ünnepelt együtt.
A felvonulást követően Hajdu Krisztián, intézményünk igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Kováts Péter, az intézmény lelkipásztora szólt az egybegyűltekhez. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a hirdi idősek otthonának Szüreti Sokadalma.
Együtt készültünk az ünnepre
Az ünnepi délutánt munkatársaink közös készülődése előzte meg. Az intézmény őszi és szüreti díszbe öltözött, és egy hangulatos fotósarkot is kialakítottunk, ahol a regisztráció után a családok közös fényképeket készíthettek.
A vendégeket terített asztalok várták, amelyekre az intézmény által készített finom kifli és vaníliás kalács, különféle italok és természetesen friss must is került. Nagy örömünkre a hozzátartozók sem érkeztek üres kézzel: sok-sok süteménnyel és finomsággal járultak hozzá a közös vendéglátáshoz.
Családok egy csapatban
A délután egyik legvidámabb része a családi akadályverseny volt. A regisztráció után a családok csapatnevet választottak maguknak, majd négy különböző állomáson tehették próbára tudásukat, ügyességüket – és néha bizony egymás ismeretét is.
Az első állomáson szürethez kapcsolódó kérdések várták a csapatokat, a második helyszínen pedig tapintással kellett felismerni különböző, letakart tárgyakat. A harmadik állomás különösen sok nevetést hozott: itt az derült ki, vajon mennyire ismeri a gyermek vagy a hozzátartozó az otthonban élő idős családtagját. A vidám és olykor meglepő kérdésekre adott válaszokból nemcsak pontok, hanem kedves családi történetek és jóízű nevetések is születtek.
A negyedik állomáson vidám, közösen teljesíthető ügyességi feladatok várták a családokat, amelyekben hol az idősebb, hol a fiatalabb családtagnak jutott a főszerep. Itt nemcsak az ügyesség, hanem az egymásra figyelés, a bizalom és az együttműködés is fontos volt.
Talán éppen ezekben a játékokban mutatkozott meg leginkább, miről is szólt ez a nap. Nem egyszerűen a versenyről vagy a pontokról, hanem arról, hogy idős szülő és felnőtt gyermek, nagyszülő és unoka, lakó és hozzátartozó újra egy csapat lehetett. Egymásra figyeltek, segítették egymást, együtt gondolkodtak – és közben együtt tudtak nevetni.
Az akadályversenyt eredményhirdetés zárta. A résztvevők oklevelet és emléklapot kaptak, de ennél talán sokkal értékesebb volt az az élmény, amelyet magukkal vihettek.
Egy új hagyomány kezdete
Zenével, beszélgetéssel, finom falatokkal és sok mosollyal folytatódott a délután. Jó volt látni a megtelt udvart, az együtt beszélgető családokat, lakóink örömét és azt, hogy az otthon ezen a napon még inkább azzá válhatott, amit a neve is jelent: otthonná – olyan hellyé, ahol találkozhatnak a generációk, ahol helye van a családnak, a közösségnek, az emlékeknek és az örömnek.
Első Szüreti Sokadalmunk végén talán mindannyian érezhettük: jó együtt lenni.
Szeretnénk, ha ez a nap nem egyszeri alkalom maradna, hanem egy új hagyomány kezdete lenne a hirdi református idősek otthonában.
Hálásak vagyunk mindazoknak, akik munkájukkal, jelenlétükkel, segítségükkel, a sok finomsággal vagy egyszerűen csak jókedvükkel hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap ilyen emlékezetessé váljon. Külön öröm volt megtapasztalni, hogy lakóink, hozzátartozóik, munkatársaink és a helyi közösség együtt lehettek részesei ennek az ünnepnek.
Egy ilyen nap után talán még inkább érezzük: közösségben lenni ajándék. Hálás szívvel tekintünk vissza első Szüreti Sokadalmunkra, és reméljük, hogy jövőre ismét együtt ünnepelhetünk.
Legyen Istené a dicsőség!
Wébel Zsoltné Márta
mentálhigiénés munkatárs
Baranyai Református Egyházmegye Idősek Otthona – Hird
Hozzászólás