A generációs konfliktusok alapja – mi zajlik a családban? Ezzel a címmel tartottak pódiumbeszélgetést a Reformátusok Szárszói Konferenciáján augusztus 15-én, pénteken. Az alkalmon Győri-Daniné Tóth Anett lelkipásztor, Zila Péterné óvodapedagógus, lelkészfeleség és Beszterczey András lelkipásztor beszélgetett Gér András lelkész vezetésével.
Ahol mindenki nyer
A generációs különbségeknél nem az a fontos, hogy valamelyik félnek igazat adjon a lelkipásztor, hanem hogy megértse az érzéseit, nézeteit. „A konfliktusok már sokszor a nyitottságtól, megértéstől is megoldódnak. Persze ehhez fontos a humor, a megbocsátani tudás és a bocsánatkérés is. Ha jól működik egy gyülekezet, ott mindenki nyer” – fogalmazta meg gondolatait Győri-Daniné Tóth Anett, a Balatonszabadi-Siómaros Református Egyházközség lelkipásztora. Zila Péterné egy családi történetet osztott meg a jelenlévőkkel, amikor többgyermekes fiatal szülőkként egy kétszobás parókián éltek a saját nagymamájával. „Reggel nyolckor türelmetlenül ébresztgetett bennünket, hogy ő már felkapálta az egész kertet” – emlékezett vissza mosolyogva, majd elárulta: a konfliktust humorral oldották fel. Beszterczey András szerint a konfliktus nemcsak az élet velejárója, hanem pozitívuma is, mert azt jelenti, hogy van élet. Többgenerációs gyülekezeti táborukból hozott egy történetet, amikor csocsó-bajnokságot szerveztek. „Az y generáció igazságérzete és győzni akarása nem ismeri a játék és a tisztelet fogalmát. Mi tettük őket ilyenné” – fogalmazott a lelkipásztor.
Győri-Daniné Tóth Anett tapasztalat szerint az a tartalom szólítja meg a fiatalokat, amely személyesen érinti őket, amelyhez tudnak kapcsolódni. „Az egészséges önismeretet és Istenismeretet tartalmazó üzenet az idősebb és a fiatalabb generációt is eléri. Fontos látni, hogy a fiatalok lényegre törő üzenetre vágynak, és el kell tőlük fogadni a kritikát is” – mondta a lelkésznő. Zila Péterné pedagógusként úgy látja, hogy a külső dolgokban igénylik a fiatal szülőkben a pontos iránymutatást. „Könnyű elveszni a külsőségekben, de ha a belső lényeget megtaláljuk, akkor a külső kérdések is megoldódnak” – vallotta.
Offline vagy online istentisztelet
Az online gyülekezeti jelenléttel kapcsolatban Beszterczey András lelkipásztor arról számolt be, hogy náluk, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségben vasárnaponként csaknem ezren követi így az istentiszteleteket. „Itt a lényeg megmarad: az Ige szól, van létjogosultsága” – mondta a lelkipásztor, aki azt is megosztotta a jelenlévőkkel, hogy édesapaként és lelkészként viszont fontosnak tartja a mérhető sikerindikátorokat, a tapasztalható visszajelzéseket, amelyekhez elengedhetetlen a személyes kapcsolat.
A keretek feszegetésével és a változás igényével kapcsolatban Beszterczey András azt mondta: a lényeg, hogy eljusson az evangélium az emberekhez. Győri-Daniné Tóth Anett saját gyülekezetében azt tapasztalta, hogy a gyülekezeti keretek az evangéliumnak köszönhetően teltek meg tartalommal. „Fontos kérdés, hogy hagyjuk-e működni a Szentlelket? Hagyunk-e teret a gyülekezeteknek, megteremteni a saját kereteit?” – mutatott rá a lelkésznő.
A határok feszegetése
A költözéssel, változással és családi keretekkel kapcsolatban Zila Péterné osztotta meg gondolatait. Családjuk sokszor költözött, így a külsőségek is gyakran változtak. Szerinte fontosak a családi rítusok, a keretek, de a rugalmasság is. „Az a lényeg, hogy a cölöpök masszívan álljanak. Vagyis nem azon van a hangsúly, hogyan zajlik egy családi karácsony, hanem az, hogy legyen, hogy együtt legyünk” – mondta a lelkészfeleség, aki rámutatott: az egészséges személyiségfejlődés normális szakasza, amikor a fiatal mindent feszeget. „Ezen át kell esni. Szülőként ez egy hosszú elengedési folyamat. A cél az, hogy nélkülem is meg tudjon élni” – fogalmazott.
Gondos gazda
Amikor egy gyülekezetbe új lelkész érkezik, gyakran vezet be új alkalmakat, módszereket. Ezzel kapcsolatban kérdezte Gér András Beszterczey Andrást. „Az alázat és bölcsesség segít azt felismerni, hogy nem én tudom a legjobban. Ez segít annak a belátásában is, hogy előttem is volt élet, és utánam is lesz. Tudomásul kell venni, hogy a múltra építkezünk. A gyors forradalmárok előbb-utóbb megbuknak az új helyeken” – magyarázta Beszterczey András, aki rámutatott: fontos, hogy a lelkipásztor megtapasztalja a gyülekezetet, együtt éljen vele, megismerje a belső klímáját, s csak ezután mérlegelj, hogy melyek azok az új ötletek, amelyek beleillenek és működnek a közösségben. Győri-Daniné Tóth Anett egy házhoz hasonlította a gyülekezetet. Egy családi ház vagy egy parókia soha nincs kész. „Mindig dolgozni kell a megújításon, gondos gazdaként fontos tudni, hogy melyik folyamatra kell hangsúlyt helyezni, és eszközként is jelen kell lenni. Mindezt felelősséggel, amely alatt ne összeroppanjunk, hanem mindig azt adjuk, és azt várjuk el, amire szükség van” – fogalmazott a lelkésznő.
„Isten előtt biztonságban”
Arra a kérdésre, hogyan lehet megélni az érzelmeket, egy olyan társadalomban, ahol hagyománya van azok elnyomásának, először Beszterczey András válaszolt. „A családban és a gyülekezetben egyaránt fontos az őszinteség, ez adja a bizonyságtétel erejét. A kitárulkozás nem csak sebezhetővé tesz, hanem kapcsolatot is épít. Az érzelmek őszinteségét cselekvésnek kell követnie – mutatott rá a lelkipásztor. Zila Péterné saját családjának történetén keresztül világított rá a témára. „A mi családunkban volt üldözött keresztyén, aki ült az AVH kínzókamráiban. Erről nem beszélhettünk, minket védtek azzal, hogy nem tudtunk neveket. A hallgatásnak nagyon mély traumái vannak. Viszont az, hogy ő egy derűs ember volt, önmagában egy bizonyságtételt jelentett, még így is, hogy a történtekről nem lehetett beszélni. Azt, hogy Isten előtt biztonságban vagyunk, tudnunk kell képviselni a családjainkban, a gyülekezetinkben” – vallotta Zila Péterné.
Útravaló gondolatként Beszterczey András megfogalmazta: családapaként, lelkipásztorként nem szabad elfelejteni, hogy ő csak helyettes. Zila Péterné arra mutatott rá, hogy keresztyénként az egyik lefontosabb feladatunk, helyénvalónak lenni. Győri-Daniné Tóth Anett egy idézettel búcsúzott: „Ne azt mondd: így haladtunk mindig és így is fogunk, kérdezd inkább azt: jó-e, ahogy volt, – haladhatunk-e tovább?”
Hozzászólás