Miniszteri elismerő oklevelet kapott kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréséül Pál Tamás börtönlelkész, aki mintegy tíz éve szolgál a Baranya Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A lelkipásztor Pintér Sándortól vette át az oklevelet, a büntetés-végrehajtás napja alkalmából, szeptember 5-én, a Belügyminisztériumban.
Hogyan érintette az elismerés?
A visszajelzés mindig fontos. Az is sokat számít, amikor egy-egy szolgálat kapcsán megköszönik, hogy érezték az Isten jelenlétét, személyes beszélgetésen, foglalkozáson vagy istentiszteleten. Amikor egy-egy munkatárs jelzi, hogy lélekben megkönnyebbül egy-egy beszélgetésen, az is jó érzés. A belügyminisztériumi elismerést azért különösen fontosnak, mert ilyen nem sűrűn fordul elő az ember életében.
Inkább motiváció, vagy elismerés ez a díj?
Mindkettő. Egyrészt látom ebből is, hogy jó az irány, másrészt motivál, hogy még lehetne fokozni. Erre egyébként vannak terveim is. Szeretnénk bővíteni a munkatársak felé végzett szolgálatot, de a tervek között szerepel, hogy gyakrabban tartsunk zenés alkalmakat. Tavasszal szerveztünk egy zenés áhítatot, amikor a Pécs-Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközség – amelynek tagja vagyok családommal együtt – zenekara muzsikált, és nagyon jó visszajelzések jöttek az alkalomról. Advent első vasárnapján szolgál majd Steinbach József, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a börtönben, erre az alkalomra is szeretném meghívni a zenekart. Emellett tervben van egy olyan rendszeres alkalom megszervezése is, ahol különböző etikai kérdésekről beszélnénk a fogvatartottakkal.
Hogyan tekint a Pécs-Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközségre, amelynek tagja?
Amikor teljes állású börtönlelkész lettem, kikerültem a gyülekezeti szolgálatból. Családommal együtt egyértelmű volt, hogy szeretnénk gyülekezethez tartozni, hiszen mindig is ebben éltünk. Ez a gyülekezeti lét megadja azt a hátteret, hogy közösségbe tartozunk, ahol halljuk az Igét, és néha még szolgálhatok is, ami nagy kincs. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan szolgáló bázist is jelent, amely a börtönmissziós munkába is bevonható. Mindenkinek szüksége van a baráti kapcsolatokra, az emberi viszonyulásokra. Különösen egy ilyen területen, mint a börtön, amely azért nem alaphelyzet.
Ha visszatekint az eddigi börtönmisszió szolgálatának mintegy tíz évére, mi változott?
Szorosabb kapcsolatot alakítottam ki a kollégákkal. Az elején, amikor még nem teljes állásban végeztem a szolgálatot, más minősége volt a kapcsolatunknak. Sokat jelentett az ismeretségek és a lelki kapcsolatok elmélyítésében, amikor teljes munkaidőben kezdtem el végezni a szolgálatot. Ennyi idő alatt barátságok is kialakultak, ez a szolgálatra is jó hatással van.
Miben látja a börtönlelkészi szolgálat lényegét?
A fogvatartottak nem mindennapi élethelyzetben kerülnek kapcsolatba a hittel, megnyílnak arra, hogy keressék az Istent. Fontos, hogy ilyenkor úgy álljunk mellettük, hogy valóban az Úr felé segítsük őket, hiteles válaszaink legyenek a kérdéseikre. Ebben a zárt világban egymást is tudják támogatni és segíteni ezen az úton. Jó megtapasztalni például, amikor közösen imádkoznak, és érzik az Isten jelenlétét. Fontos felmutatni nekik a lehetőségeket, és abban segíteni, hogy az adott helyzetben közelebb lépjenek az Istenhez. Akik eddig nem jártak ezen az úton, őket el kell indítani, akik pedig már elindultak, ott arra kell figyelni, nehogy eltávolodjanak Tőle. Ebben benne van a vezetés is, amire a Biblia is utal, Ezékiel könyvében: „Emberfia, őrállóvá tettelek!” Azért is fontos imádkozni, hogy a hitre jutás tartós legyen, mert amikor a szabadulással megszűnik a nyomás, sok minden megváltozik.
A börtönlelkészség egy nagyon különleges terület. Hogyan látja magát ebben a szolgálatban?
Ebben a szolgálatban különösen fontos az elfogadás. Ezek az emberek sokan bőséggel tettek azért, hogy most ebben a helyzetben vannak. Ennek ellenére, nekünk foglalkozni kell velük. Fontos a meghallgatás képessége, és az igyekezet, hogy kapcsolódjak hozzájuk, és kísérjem, vezessem az úton.
Lelki emberként nem okoz nehézséget az, hogy ismeri a fogvatartottak bűneit?
Amikor a szolgálat kapcsán benne vagyok a szituációban, mondjuk egy lelkigondozói beszélgetésben, olyankor nem zavar: tudok függetleníteni tőle, a küldetés felülírja a rossz érzéseket. Amikor otthon vagyok, és van időm belegondolni ezekbe a helyzetekbe, olyankor nehezebb ezek elhordozása és kezelése. Ugyanakkor az a remény is mindig mögötte van, hogy hátha megfordul ezeknek az embereknek az élete, az Isten segítségével, mivel számára minden lehetséges. Ezen a területen nem feltétlen lehet nagy számokat felmutatni, de minden egyes élet számít.
Idén jubilál a börtönlelkészi szolgálat. Hogyan ünnepelték ezt?
Igen, szeptemberben ünnepeltük, hogy huszonöt évvel ezelőtt elindult ez a misszió. 15-én volt egy ünnepi istentisztelet Budapesten, ahol megáldottak bennünket. Nagyon szép és megható alkalom volt. Jó érzés volt látni, hogy ez a szolgálat fontos az egyházunkban.
Hogyan látja a jövőt a börtönlelkészi szolgálatban?
Ebben a misszióban eléggé meghatározott keretek vannak. Ezeken belül tudunk mozogni, és megtenni mindent azért, hogy minél többen meghallják Krisztus nevét, mert ez az a környezet, ahol különösen is nagy szükség van Rá.
Hozzászólás