Egyházmegyei női csendesnapot tartottak a Pécs-Belvárosi Református Egyházközségben, március 28-án. Az idei év egyházunkban az imádság éve. E köré szerveződött a szombati alkalom.
Odakint viharos szél dúlt, a gyülekezeti teremben azonban barátságos hangulat várta az érkezőket. Hímzett húsvéti tojással és igés kártyával fogadták az érdeklődőket, a Pécs-Belvárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében. A lelki megérkezést a gyülekezet ifi zenekarának dicsőítése segítette.
Kisóvári-Németh Márta lelkipásztor a közelmúltban lemondott a Dunamelléki Református Egyházkerület Nőszövetségi elnökségéről. Az új vezető Kaszóné Kovács Karola, az alkalom elején megköszönte a belvárosi lelkipásztor eddig végzett szolgálatát.
Ima, mint látható gyümölcs
„2026 egyházunkban az imádság éve. Az ima egyik legmélyebb tanítása, amikor Jézus megkötözve áll – pedig a Gecsemáné-kertben előtte imádkozott. Sokszor gondoljuk azt, hogy amikor jól imádkozunk, hittel kérünk, elkerül a baj. Az imádság nem mindig szabadít meg a szenvedéstől, de felkészít arra, hogy az Isten akaratában maradjunk a szenvedésben” – fogalmazott Rácz-Vekerdi János, egyházmegyei főjegyző, igehirdetésében. A lelkipásztor rámutatott: Jézus is azért imádkozott, hogy engedelmes maradjon. Az imádság nem mindig változtatja meg a körülményeinket, de megőrizheti a szívünket Isten akaratában.
„Sokszor olyanok vagyunk, mint Péter, aki nem hagyja el Jézust, de távol áll tőle” – magyarázta a lelkipásztor, aki rámutatott: ha nem Krisztus közelségében van az ember, más tüzeknél fog melegedni. „Ki, vagy mi a te táplálékod?” – tette fel a kérdést Rácz-Vekerdi János. Itt válik kulcskérdéssé az ima, ami nem csak egy kérés, hanem maga a közelség. Ha ez hiányzik, akkor Krisztus-követésünk távolivá válik.
A lelkipásztor rámutatott: Az imádság éve arról szól, hogy az ima látható gyümölccsé lesz-e az életünkben. „Az imádság nem mindig változtatja meg az utunkat, de megváltoztat minket, hogy végig tudjunk menni rajta” – zárta igehirdetését.
„A félelem egy antropológiai állandó„
Érzelmeink és imádságaink címmel tartott előadást Karsai Eszter lelkipásztor, aki feltette a kérdést: „Hogyan hat egymásra e kettő? Az érzelmek egy elhanyagolt téma, amiről sokszor nem is beszélünk” – fogalmazott, majd rámutatott, miért fontos foglalkozni ezzel a témával: ha elfojtjuk őket, megbetegszünk, érzelmi világunk elsivatagosodhat.
„Mindennek rendelt ideje van. Ideje van a szeretetnek és ideje van a gyűlöletnek. Ijesztő ezt hallani” – mondta Karsai Eszter, aki kiemelte: mindenkiben van gyűlölet. Az igazán nagy kérdés az: mit teszünk vele, hogyan kezeljük? Fontos az elhatárolódás és a pozitív változásra való igény megfogalmazása: szeretni szeretnénk. „Érzelmeink legbensőnkben vannak elrejtve” – mondta a lelkipásztor, majd rámutatott: sokszor mi magunk is ezért nem foglalkozunk velük. Sokkal színesebb az érzelmi életünk, mint amit mutatunk, vagy amit bevallunk.
„A félelem egy antropológiai állandó – minden emberhez hozzátartozik. Ne szégyelljük ezt” – fogalmazott Karsai Eszter, majd megosztott egy személyes történetet, amikor szemműtéte alkalmával egy orvos megkérdezte tőle, lelkészként fél a műtéttől? „Azt mondta: lelkész vagyok, és igen, félek. Mert ez teljesen természetes” – magyarázta. A vigasztalást és reménységet az Ige adja: a Biblia több, mint háromszáz-hatvanötször buzdít arra: Ne félj! „Fontos felismernünk, hogy mitől félünk, mert csak akkor tudunk ezen változtatni” – magyarázta a lelkipásztor, majd az Ige szavával mutatott rá az isteni igazságra: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?”
„A zene és az ének segít ellazulni, elengedni a félelmeket. Másik fontos eszköz a félelem leküzdésében, az ima” – mutatott rá Karsai Eszter, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az ima nem egy félelmet elűző mágia. Fontos tudni, mit viszünk az Úr elé. Ezért kell felismerni érzelmeinket. Imáinkban mély érzelmeink és a saját felelősségünk felvállalása egy „spirituális küzdelem Isten előtt”. A téma feldolgozását csoportbeszélgetésekkel mélyítették el.
Ebéd után Kinka (Kisóvári-Németh Kincső Iringó) megzenésített versekkel szolgált az alkalmon. Délután Vankó István tartott előadást a Széder vacsoráról. A nap kötetlen beszélgetéssel zárult.
Hozzászólás