Az alábbiakban Hampel Réka lelkipásztor verse olvasható.
Mielőtt megformáltad méhemben, ismerted és szeretted,
testemmé tetted, hogy teremtésednek így én is része lehessek…
Testemből tápláltad csontjait, veséit,
csodás alkotássá szőtted sejtecskéit,
S bár nekem alaktalan volt még, szerelmed gyümölcsét
szemed látta, karod formálta a semmiből, sejtjeimből, belőlem s Belőled létét,
Lelked templomát, gyermekem földi kis testét.
S hogy fájt néki megszületnie, hogy fájt,
mikor csontjaim csatornáján fúrta át tojáshéj-alakját
otthagyva méhem bunkerét, jól ismert otthonát,
hogy tüdejéből fájdalommal préselje ki első sikolyát.
Mert fájt a föld hirtelen ráereszkedő gravitációja,
a létnek s az anyagnak tüdejére nyomuló súlya,
s fájt minden mit e kopásra, és szakadásra ítélt ruhácska
a földi létben majd elhordozni kényszerül…
S én mégis úgy fogtam gyermekem kezemben
mint ki, Uram, legszentebb ajándékodnak örül…
Ó, a lelkem mily örült, s mily hálás volt Neked,
Gyermekem született, lélek Lelked által….
Áldott, áldott, áldott a Te neved…
…
Mielőtt eggyé formáltál minket Lelked kötelékével
s csontjából csont lettem, testem testével egy,
már ismertél s ismerted, szerettél s szeretted…
Alaktalan szerelmünket szemeid látták,
s könyvedben minden meg volt írva már,
a napok is amelyeket nekünk szántál,
s mi nem sejtettük, hogy szerelmünk foszló álom,
s a halál, rabolni mindent mi szent, ránk vár…
Hogy fájt neki, s nekem a távozás, Uram, hogy fájt…
mikor utoljára simította arcom,
s megmaradt hangfoszlányait még egyszer kipréselte megfáradt tüdején át:
Angyalom, Aaaaaoooom,
S görcsbe ránduló vézna kis teste
hogy akart élni, s fájdalmában mégis
belém kapaszkodva a halált kereste…
S mint a születő gyermek, ki egykor csonjaimon át életre préselte magát,
Úgy zsugorodott kedvesem teste,
hogy levesse végül a gravitációt,
a létnek s az anyagnak tüdejére nyomuló súlyát,
s a szív utolsó dobbanásával, kis lepke, fuvallat…
itthagyja nekem e porlepte, megtört ruhát…
S én mégis úgy fogtam szerelmem kezemben,
mint ki, Uram, nem halált, de születést, pillangó lelket lát…
Ó, a lelkem mily fájt, s mily hálás volt Neked,
Gyermeked született, megváltott lélek Lelked által….
Áldott, áldott, áldott a Te neved…
Hampel Réka lelkipásztor
Hozzászólás