Három főgondnokjelölt közül választhatnak a Baranyai Református Egyházmegye presbitériumai az előttünk álló tisztújításon. Az alábbi interjúban a jelöltek bemutatkoznak, beszélnek eddigi szolgálatukról, valamint arról is, milyen tervekkel és elképzelésekkel készülnek az egyházmegyei szolgálatra.
Kérem, mutatkozzon be röviden! Milyen életút és szolgálati tapasztalat formálta eddig?
Dr. Nagy Ákos Károly: Nevem Dr. Nagy Ákos Károly. 52 éves fogorvos vagyok, nős. Feleségem Dr. Nagyné Fazekas Adrienn. 5 gyermekünk van, az idősebb fiúk fogorvosi és közgazdász diplomát szereztek, két öccsük jogi egyetemre jár, illetve idén érettségizik a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, húguk pedig a Baár-Madas Református Gimnázium tanulója és nem kis büszkeségünkre világbajnoki negyedik helyezett vízilabdázó.
Urunk hívására 17 évesen tértem meg és egyetemista koromban a Budapest Nagyvárad téri Református Gyülekezet tagjaként rendszeresen szolgáltam nyári csendesheteken. A 2000-es években két évet töltöttünk az Amerikai Egyesült Államokban, miközben Ráckevén éltünk. Gyermekeinket ott keresztelték, Adrienn gyermekmunkát végzett, én presbiteri tisztséget töltöttem be.
2009-ben költöztünk Pécsre. Iskolás gyermekeinket a Pécsi Református Kollégiumba írattuk. Így kerültünk kapcsolatba a Pécs-Kertvárosi Református Egyházközséggel, aminek szolgáló tagjai vagyunk azóta is. Adrienn évekig szolgált a gyermekek között, én pedig presbiter, majd 2024. óta főgondnok vagyok. 5 gyermekünk itt konfirmált. A Dunamelléki Református Egyházkerület Közgyűlésében presbiteri képviselőként veszek részt a Baranyai Református Egyházmegye delegáltjaként.
Dr. Radvánszky Bertalan: Dr. Radvánszky Bertalan vagyok, a Pécs-Kelet-Mecseki Református Egyházközség főgondnoka. Nős vagyok, négy gyermek édesapja. Kárpátaljáról származom, Váriból. Vári református gyülekezetének voltam a tagja. Érettségit követően a Pécsi Tudományegyetemen folytattam tanulmányaimat, geográfus szakon. Az egyetemi tanulmányaimat megszakítva egy évig önkéntes diakóniai szolgálatot végeztem Németországban egy idősotthonban. Egyetemistaként aktív tagja voltam a Pécs-Kertvárosi Református Egyházközség ifjúsági csoportjának, és egyetem után pedig a nagy gyülekezetnek.
Ifjú családosként, Szénási tiszteletes úr felkérésére presbiter lettem. Több rövidebb és hosszabb időt töltöttem külföldön tanulmányaim folytatása és elmélyítése céljából. Külföldön tartózkodásaim ideje alatt mindig csatlakoztam egy közelben lévő protestáns gyülekezethez és tehetségemhez mérten igyekeztem diakóniai szolgálatot végezni. 2013 után, a PhD fokozat megszerzését követően Kijevbe költöztem családommal, egy poszt-doktori ösztöndíj keretén belül. A kijevi időszakban a Német Evangélikus Gyülekezet tagjai voltunk. Közben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen védelem igazgatás MSc végzettséget szereztem.
Kijevet követően volt egy nehéz időszakom, amikor több mint egy évig nem találtam és kaptam munkát Baranyában. Ez az időszak azért volt fontos számomra, mert formálódhattam Isten végtelen kegyelme révén. Amikor megértettem és elfogadtam Isten velem való tervét, akkor kaptam egy állást Budapesten, egy korábbi minisztériumban. Távollétem miatt lemondtam a második ciklusi presbiteri szolgálatról. Amikor visszakerültem Pécsre, a Pécsi Tudományegyetem Sugárvédelmi Szolgálatának vezetésével bíztak meg, ezt a feladatot kilenc évig végeztem, 2026. júliusáig. Jelenleg az Országos Atomenergia Hivatalnak vagyok a felügyelője. A civil munkám mellett egyre több egyházi szolgálatot vállaltam egyházközségi és egyházmegyei szinten. Egyházmegyei tanácsosi jegyző voltam, zsinati világi póttag, valamint a Baranyai Egyházmegye Presbiteri Szövetség koordinátora vagyok. 2023. január 1-től a Pécs-Kelet-Mecseki Missziói Református Egyházközség főgondnoka. Számomra ez egy megtisztelő és egyben sok kihívást tartalmazó elhívás Istentől, hogy ennek a plántálódó gyülekezetnek én lehetek az első gondnoka.
Dr. Simor Zoltán: Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet, és nem romlást tervezek, és végül megadom nektek, amiben reménykedtek. (Jer 29,11)
Evangélikus családba születtem 1964. szeptember 11-én. Gyerekkoromat Siklóson töltöttem. Meghatározóak voltak számomra Zászkaliczky Pál magyarbólyi, Németh Pál és felesége, Ildikó mohácsi, valamint Fabiny Tamás budapesti lelkész és püspök szolgálatai. Elhívásomat döntően alakították a ’80-as évek elején a gyenesdiási evangélikus konferenciák. A tűzgyújtás időszaka volt ez, a Jóisten kovakövétől lángra kapott tüzemet Ő azóta sem hagyta kialudni.
1989-ben kötöttem házasságot Imri Zsuzsával, aki hithű reformátusként élt. Isten benne a legcsodálatosabb társat adta mellém! Négy remek gyermekkel ajándékozott meg minket Teremtőnk: Máté (36), Sára (33), Kamilla (32) és Márton (30), emellett, az idő előre haladtával, gyerekeink révén 4 unokával is büszkélkedhetünk: Róza (6), Illangó (3), Eliza (3) és Levente (1).
Állatorvosként végeztem 1989-ben, Budapesten. 15 évnyi vegyes, körzetben való praktizálás után, a magángyakorlatot befejezve, 2003-tól hatósági állatorvosként dolgozom az állategészségügyi hatóság szervezetében; jelenleg mint megyei főállatorvos.
A pécsváradi református gyülekezetnek az előző ciklusban presbitere voltam, a mostani időszakban főgondnokként végzem a gyülekezet rám háruló teendőit ellátni. A jelenlegi ciklusban feleségem is a presbitérium tagja. Óriási erő, hogy mindketten együtt szolgáljuk az Úr ügyét.
Miért vállalta a jelöltséget erre a tisztségre, és mit jelent önnek ez a szolgálat?
Dr. Nagy Ákos Károly: Az egyházmegyei főgondnoki jelölést felkérésre vállaltam. Presbiterként szomorúan láttam a „gyámság” alatt álló Baranyai Egyházmegye ügymenetének tetszhalott állapotát. Aktív résztvevője voltam a Dr. Nagy Anna Főgondnok Asszony által összehívott egyházmegyei fórumnak, ami végül elvezetett az időközi választás megrendezéséhez és a normál ügymenet helyreállításához. Az elmúlt három évben megyei intézményeink működésének teljes és értő áttekintése gyakorlatilag még le sem zárult. A Nagyréti Éva Idősek Otthona az idei évben nyitotta meg kapuit, üzemeltetése során még nincs lezárt esztendő, aminek tapasztalatait áttekinthetnénk. A jelenlegi helyzetben nem látjuk pontosan az állami támogatások lehetséges átalakulását. Megyei intézményeink fenntartása, lehetőség szerinti fejlesztése az egyik legfontosabb feladat lesz a következő években.
Ugyanakkor Baranya a magyar református egyház bölcsője. A XX. század eleji ormánsági ébredés egyházi és kulturális öröksége, Kiss Géza munkássága, a RefOrmánság program nemcsak arra hív és kötelez bennünket, hogy megőrizzük református és faluhelyi identitásunkat, hanem a 450 éves Hercegszöllősi Kánonok szellemében iránymutatást adjunk az élet minden területén.
A török hódoltság idején egyértelműen, de évszázadokon át szellemi muníciót adtak a kánonok a későbbi ormánsági református hitéletnek és kulturális megmaradásnak. Hiszem, hogy ez a hatás máig fennáll és továbbvitele feladatunk.
Dr. Radvánszky Bertalan: Az egyházmegyei főgondnoki tisztségre való jelölésnek két oldala van. Van az isteni oldala és az emberi oldala. Engedelmükkel én most az emberi oldallal kezdem. Három konkrét megszólítást kaptam az egyházi hierarchiában felettem lévő főgondnokoktól és lelkipásztoromtól a jelöltség vállalásával kapcsolatban. A megszólításokat megbeszéltem lelkésztestvéremmel, valamint sokat beszélgettem a saját lelkészemmel is. Minden emberi dolgot számba vettem, az erősségeimet és a gyengeségeimet. Eszembe jutott, hogy én olyan vagyok itt Baranyában, mint a czirénei Simon. Aki idegen volt, de a mezőről, a munkából jött, és megfogták, kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét, nem kérdezett csak csinálta (az evangélium megemlíti a gyermekeit, ez micsoda nagy öröm). Ez a történet, a testvéri támogatások és az általam megélt tapasztalatok bátorítottak arra, hogy elvállaljam az egyházmegyei főgondnoki jelöltséget. Az egyházmegyei szolgálat számomra azt jelenti, hogy a cselekvő ige erejének, mindenkor és mindenhol emberileg teret engedek minden egyes baranyai lélek megmentése és megtartása céljából.
Dr. Simor Zoltán: Hosszú gondolkodás után jelentkeztem rá. Az Úristen adott nekem feladatokat eddig is, a pécsváradi gyülekezetben most is vannak tennivalóim, ám a többszöri megkeresés, ami a jelöltség elvállalására biztatott, azt sugallta nekem, hogy Isten nyújt majd nekem arra is időt, erőt és kellő megfontoltságot, hogy civil munkám mellett győzzem megyei szintű egyházi szolgálat végzését is.
Lehetőségeimhez képest egy olyan szellemiséget szeretnék erősíteni az egyházmegye közösségében, ahol merünk egymással őszintén beszélni. Ahol van igény arra, hogy megismerjük a másik véleményét. Ahol van kultúrája annak, hogy egymástól esetleg némileg különböző nézeteink, meglátásaink megoszthatók a másikkal anélkül, hogy a megbélyegzéstől, címkézéstől vagy éppen beszédes hallgatástól kellene tartanunk.
Ezzel párhuzamosan olyan légkör kialakításán igyekeznék munkálkodni, amiben természetes, hogy van tere, lehetősége a felmerülő gondok nevesítésének, megbeszélésének. Alapvető számomra, hogy akit egy probléma érint – akár anyagi, akár személyi, akár bármi más – csak őt (is) bevonva lehet és szabad a megoldás lehetőségeit kutatni. A tisztázásra váró ügyek legyenek ki- és megbeszélhetőek!
Alapvető, hogy az esperes és a megyei főgondnok kifelé azonos véleményt alkosson. Amennyiben egy kérdésben másképpen vélekednek, akkor abban előzetesen négyszemközt azonos nevezőre kell jutniuk, akár komoly kompromisszumok árán is. Az ő működésük egyik záloga az egységes képviselet.
A református egyház zsinat-presbiteri elvének megfelelően azon dolgoznék, hogy a világi tisztségviselők és tisztség nélküli egyháztagok minél több, rájuk szabott feladathoz jussanak, amit örömmel végeznek és a közösség számára áldást hoznak. Rengeteg példa tárul elénk, természetesen gyülekezetenként más és más területek adódhatnak arra, hogy Isten kicsiny szőlőmunkásaiként széppé és gyümölcsözővé tegyük az Ő ültetvényét.
Főgondnokként nagyon fontos szempontnak tartanám, hogy az esperesre háruló terhek közül az általam is elvégezhetőket levegyem a válláról. Számos lelkészt a kelleténél sokkal több elintézendő ügy súlya nyom, mert nincs mellette kellően tettre kész gondnok, főgondnok, presbitérium. Az esperesnek vezetőtársa a főgondnok, ilyenformán társa kell legyen a munkamegosztásban is.
Hogyan látja jelenleg a Baranyai Református Egyházmegye helyzetét, és melyek a legfontosabb feladatai a következő ciklusban?
Dr. Nagy Ákos Károly: A baranyai elvándorlás és a református gyülekezetek tagjainak előrehaladott életkora a gyülekezetek létszámának folyamatos és drasztikus csökkenéséhez vezet. Látunk jó gyakorlatokat. A gondozó egyházközségek rendszere választ adhat az ormánsági és baranyai aprófalvak drasztikus elnéptelenedésére és a kisközösségek demográfiai válságára. Az egyházmegye lelkészi összefogásának erősítése, minden lehetséges támogatás megadása mellett a világi – presbiteri és gyülekezeti – összefogás szükséges a kis létszámú, hajdan parókiás anya- és társegyházközségek fennmaradásának. Megválasztásom esetén a presbiteri és gyülekezeti összefogást fogom szorgalmazni, hogy levegyük, vagy legalább csökkentsük a lelkészek terheit. Erre különösen szükség van, hiszen nehezen kezelhető a már krónikusnak mondható állapot, hogy nem találnak lelkészt gyülekezeteink egyházmegyénkben.
Ennek megoldása érdekében vizsgálnunk kell templomaink és parókiáink állapotát, hogy azok állapota, vagy a parókia hiánya ne legyen visszatartó erő.
Dr. Radvánszky Bertalan: A Baranyai Református Egyházmegye helyzete a történelmi és földrajzi folyamatok miatt sajátos. Ezen történelmi múlt adhat erőt (pl. Hercegszöllősi Zsinat, Kákicsi Kis Géza öröksége, új városi gyülekezetek plántálás, Baranya Program) vagy csak bénultságot okozhatnak a kedvezőtlen demográfiai, gazdasági folyamatok (Török megszálás, Ormánsági egykézés, Városiasodás, Falvak elnéptelenedése) ismerete. A Baranyai Református Egyházmegyének továbbra is az a fő feladata, hogy életigenlő választ adjon minden kihívásra, hivatkozva és megélve az élő igét. Az alapeset, hogy az ember bűnös, de Isten kegyelme és a bűnbánat révén van bűnbocsánat. Istenhez az ember egyedül az Úr kegyelme révén kapcsolódik. Az üdvözítő kegyelem megismerésének a kincsestára az egyház. A legfontosabb feladatomnak a kincsestár legteljeskörűbb és legjobb alkalmazását tartom.
Dr. Simor Zoltán: Egy bizonytalanná váló világban kell az embereknek biztos pontot mutatni. Jézus Krisztus jelenléte a keresztyének életében ilyen szilárd és mozdíthatatlan szikla. Nekünk is nap mint nap szükségünk van rálépni, megkapaszkodni benne, de missziónk az is, hogy a környezetünkben segítsünk a másik embernek is odatalálni. Lehet, hogy a sziklát a tenger hullámai veszik körül, lehet, hogy magashegyi csúcsként emelkedik fölénk – mindenkor a hitben melléállva, megerősítve kell őt támogatnunk.
Az egyházmegye helyzete, illetve a legfontosabb feladatok akkor válnak nyilvánvalóvá egy eddig az egyházmegyei szinten nem munkálkodó ember számára, ha a beszélgetések, találkozások alkalmával az érintettek ezeket felfedik részére.
Milyen konkrét változásokat, kezdeményezéseket vagy fejlesztéseket tart szükségesnek az egyházmegye életében?
Dr. Nagy Ákos Károly: Baranyában az elmúlt évtizedekben az elvándorlás elsődleges célpontja Pécs volt. A 2022-es népszámlálási adatok szerint 6524 fő vallotta magát reformátusnak. Legnagyobb létszámú, egyben anyagilag stabil gyülekezeteinknek módjában áll a közösségvállaláson túl egyéb módon is segítséget nyújtani a kis létszámú gyülekezeteknek.
Sajnálatos jelenség ma hazánkban az élet minden területén érezhető bizonytalanság. Jézus Krisztusba vetett hitünknek megtartó ereje van! Urunk változhatatlan kegyelme évszázadokon keresztül tartotta meg hitvalló őseinket. Nyomukban kell járnunk. Hitünk megvallására további alkalmakat kell keresnünk, sőt, teremtenünk. A 2025. szeptemberi Kossuth téri istentiszteletet közös akarattal szervezte meg a három pécsi gyülekezet. Ennek az összefogásnak a fenntartása és továbbvitele célom, kiterjesztve az összefogást a megye teljes közösségére.
Gyülekezeteink presbitériumaira ebben nagyban számítanék. Presbiter testvéreimnek nemcsak a gyülekezet, de a helyi közösség is szolgálati területük. Bizonyságtévő jelenlétük megvalósításában támogatni kívánom őket. Erre a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség– lehetőség szerint Baranyában megszervezett – presbiteri továbbképzési programjába való aktív bekapcsolódással, és konferenciáin való részvétel megyei szervezésével látok lehetőséget.
Gyülekezetépítés, missziói parancs betöltése, látogatói szolgálat és diakónia (karitatív tevékenységek) koordinálása szerepel a MRPSz programjai között, ami mellett a gyülekezeti főgondnokok szolgálatának segítése, szolgálatra való felkészítésük talán még nagyobb hangsúlyt kell kapjon.
A ránk következő ciklus alatt a Baranyában megszervezett kerületi, akár országos szintű alkalom is reális célkitűzés. Ehhez a tudományos konferenciarendezvények szervezésében szerzett tapasztalataimat kívánom kamatoztatni.
Dr. Radvánszky Bertalan: Véleményem szerint nagyon fontos a rendszerben való gondolkodás, amely biztonságot nyújt. Első lépésben meg kell határozni az alapelveket és a célokat. Ezt követően pedig a keretrendszert, amelyben működik az egyházmegye a meghatározott alapelvek mentén a kitűzött célok érdekében. Számomra fontos alapelv, hogy előbb Isten országát és igazságát kell keresnünk és a többi ráadásként megadatik a számunkra. Ezen alapelvet szem előtt tartva cél, a megyénkben lévő református egyháztagok egyházhoz való tartozásuknak a megerősítése és az egyházhoz nem tartozók megszólítása.Az alapelv és a cél betartásának, valamint megtartásának fontos eszköze a keretrendszer, amelyben végezhető a feladat. Keretrendszer alatt azt értem, hogy a bibliai és kálvini írásokat az egyházra vonatkozólag figyelembe veszem, az egyházmegyei szereplőket (az egyháztagtól/gyülekezettől az esperesig/egyházmegye vezetőségéig) benne elhelyezem, és meghatározom a pontos feladatokat. Kezdetben a szolgálat ezen fontos alapköveinek a lerakását végezném el, és tudatosítanám a szolgatársakban. Ezt követően lehet meghatározni közösen, kérve az Isten gondviselő irányítását, valamint megismerve az egyházmegye kondícióit, a rövid-, közép- és hosszútávú operatív cselekvési terveket.
Dr. Simor Zoltán: Számomra alapvető, hogy egymással békességben, a gondokat nem elkendőzve, a megoldás szándékával és igényével közelítsünk egymáshoz, a feladatokat közösen viselve.
Hogyan lehetne erősíteni a gyülekezetek közötti kapcsolatokat és az egyházmegyei összetartozást?
Dr. Nagy Ákos Károly: Az előző gondolatok konkretizálásával. A Pécs-Kertvárosi Gyülekezet presbitériuma és missziói bizottsága célul tűzte ki a lelkipásztorunk, Nagy Zoltán Csaba által helyettesített Szentlőrinc-Nagypeterdi Református Gondozó Egyházközség kis gyülekezetek rendszeres látogatását. Énekkari és más szolgálatokkal, jelenlétünkkel szeretnénk erősíteni együvé tartozásunkat. A tapasztalatok mentén az Egyházmegyei Tanács és a lelkészi kar bevonásával megyei szintű program építhető fel.
A lelkészhiány miatti helyettesítések csak részben tudják biztosítani a lelki szolgálatokat. Gyülekezeti és presbiteri összefogással biztosíthatónak látom a kiskörös bibliaórák és imaközösségek életre hívását és fenntartását. Biztos vagyok benne, hogy a helyi közösségek számára támogatást jelentene ennek megyei szintű szervezése és gondozása. Lelkipásztoraink útmutatásával konkrét személyeket tudnánk megszólítani.
Ennek pontos felmérése csak a gyülekezetek meglátogatásával bontakozik ki. Megválasztásom esetén első feladatomnak érzem a baranyai gyülekezetek személyes felkeresését, személyes kapcsolatok kialakítását.
A látogatások során igyekeznék tájékoztatni az egyházmegye vezetőségének munkájáról a gyülekezeteket. Megyei szintű döntéseink, határozataink, a megye elvégzett és elvégezni tervezett munkájáról rendszeres tájékoztatást adnék.
Dr. Radvánszky Bertalan: Most olvassuk a napi igében, a II. Krónikák 19. fejezetében: „ … Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra és újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz.” Szép példa Jósáfát története, hogy az egyházmegyei szereplők egyértelmű jelenlétével és kitartó koordinációs tevékenységükkel a közös cél érdekében lehet erősíteni a gyülekezeti kapcsolatokat és az egyházmegyei összetartozást, alkalmazva a kegyelem megismerésére irányuló kincsestárt.
Dr. Simor Zoltán: Az eddig is megtartott egyházmegyei szintű alkalmak rendszeres megszervezése mellett a kisköri és rétegalkalmak, kisközösségek létrehozását nagyon fontosnak érzem.
A kisköri bibliaórákon 4-5, egymáshoz viszonylag közel lévő gyülekezet tagjai alkothatnak időközönként áldott közösséget – úgy, ahogy ezt a pécsváradi, hidasi, zengővárkonyi, kozármislenyi és komlói gyülekezet kisköri összejövetelein eddig is megtapasztalhattuk. Ehhez hasonlóan más térségek kiskörei is szervezhetnek közös bibliaórákat, például havi gyakorisággal.
A kisköri közösségek tagjai még közelebb kerülhetnek egymáshoz közös kirándulásokon, valamint akár egymás meglátogatásával. Szintén az egymáshoz tartozást erősítheti kisköri szintű szószékcsere megvalósítása. Emellett az egyházmegyei szintű szószékcsere program beindítása is egymás jobb megismerését, ezáltal a gyülekezetek közötti jó kapcsolat épülését szolgálná.
Érdemes lenne rendszeressé tenni a presbiteri találkozókat – mindig más helyszínen, más házigazda gyülekezettel.
A lelkészek és gyülekezeti főgondnokok lelki közösségének építését szolgálná a rendszeres közös megbeszélés, akár vacsorával egybekötve. Emellett kapacitálnék minden érintettet, hogy havonta, vagy 2-3 havonta a főgondnokoknak külön is összejövetelt tartsunk. Ezen az alkalmon ténylegesen az ő aspektusukból lehetne a gyülekezeti tennivalókat, ügyes-bajos dolgokat, gondokat és jó gyakorlatokat átbeszélni. A megyei főgondnoknak mindkét – a gyülekezeti főgondnokokkal, illetve a lelkészekkel közös – alkalom nagy lehetőség lehetne arra, hogy az egyes gyülekezetekről a lelkészek, illetve a főgondnokok szemüvegén keresztül képet alkothasson. Sőt az is elképzelhető, hogy a nem hivatalos forma és rugalmasabb keretek miatt őszintébb képet nyerhetne, mint egy esetleges canonica vizitación.
A rétegalkalmak sorában megpróbálnám megyei férfikör megszervezését elősegíteni. Meglátásom szerint nagy szükség lenne erre.
Hasznos és hiánypótló lenne presbiterképzés beindítása. Ezen részben alapvető tudnivalókat sajátíthatnának el a presbitériumok tagjai, másrészt lelkileg gazdagodva zárhatnának egy-egy ilyen napot. Az első szempontot azért is érzem fontosnak, mert felelősségteljes posztnak tartom a presbiterséget – a gyülekezet a saját ügyeiben való döntések meghozatalát bízza a presbitereire –, ilyenformán a presbitérium alkotóinak tisztában kell(ene) lenniük feladataikkal és néhány alapvető egyházi szabállyal.
Nagyon fontos számomra az ökumené szellemisége, így a más történelmi egyházakkal való élő kapcsolat is. Ennek egyik megnyilvánulása az évenkénti egyszer meghirdetett ökumenikus imahét. Úgy tartom szépnek, ha ezen nyitni tudunk más felekezetű testvéreink felé is, és át tudjuk élni Isten teremtő munkájának sokféleségét hitünk alapvető azonossága mellett.
Az a gyülekezet működik jól, melyben minden generáció megtalálja a „helyét”, minden korosztály épülni, lelkileg gazdagodni tud. Egy gyülekezeten belül nagyon sokféle kisközösség működhet: kisifi, nagyifi, középkorú „ifjak” közössége, női és férfi bibliakör, énekkar, kis zenekari kör, kézimunka kör stb. – ezek lehetőségét, igényeit gyülekezetenként érdemes végiggondolni.
A nyugdíjas lelkipásztorokról semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk. Őket is be kell vonnunk – lehetőségeik szerint – az egyházmegyei alkalmakra. Résztvevőként feltétlenül hívogatnunk kell őket is, de többük biztosan örül, ha szolgálatot is végezhet: áhítattal, imádsággal, beszélgetés-vezetéssel. Az ő évtizedes bölcsességük, megpróbált hitük nagyon értékes kincs lehet mindannyiunk számára. Hangsúlyt helyeznék arra, hogy az alkalmakról hírt adó levelezési listákról ne hiányozzanak ők sem.
A gyülekezeten belüli misszió nagyon fontos szegmense a csupán látogató, illetve a csak támogató egyháztagok megszólítása, velük a kapcsolatfelvétel. Mindannyiunk feladata az esetleg elmaradó gyülekezeti tagunk megkeresése.
Hogyan lehetne jobban megszólítani a fiatalabb generációkat, és támogatni a nehezebb helyzetben lévő gyülekezeteket?
Dr. Nagy Ákos Károly: A RefOrmánság programban lefektetett alapok lényegében tartalmazzák ide vonatkozó gondolataimat. Az itt megfogalmazott célkitűzések: vallásturisztikai tematikájú kerékpártúrák, sport, ökoturizmus és hitélet kiváló kiindulópontja a Kákicsi Ifjúsági Ház.
Ezeken az alapokon építkezve örömmel bővíteném a programot a református identitást erősítő tematikus baranyai vándortábor-program létrehozásával. Anélkül, hogy részletesen kifejteném gondolataimat, utalok a 2025 novemberében Dr. Balogh Péterrel és Kalmár Péterrel közösen az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság székházában szervezett tudományos szimpózium témáira:
A mohácsi vész korának magyarországi és közép-európai történelmi áttekintése, reformáció Baranyában – a Hercegszöllősi Kánonok hatása, református oktatás Baranyában, egyházzene – a „sztárai éneklési hagyomány”.
A tematika szervesen köthető a RefOrmánság gondolatiságához. Célom egy olyan baranyai vándortábor-programjának létrehozása, ami a konfirmáció utáni református ifjúsági közösségek számára tartalmas nyári táborozási lehetőséget kínál, egyben országos láthatóságunkat és gyülekezetek közötti testvéri közösségépítési célokat szolgál.
A baranyai kis gyülekezetekben nyaranta rendszeresen megjelenő 10-15 fiatal nemcsak felpezsdíti a közösségi életet, de akár kerítést is tud javítani!
Együvé tartozásunk kiábrázolásának szép lehetőségét a gyülekezetek közötti szolidaritás hathatós megvalósításában látom. Egyházmegyei szinten szervezett céladományok hirdetését kezdeményezném, amely perselyadományokat a nehéz anyagi helyzetben lévő gyülekezetek számára sürgős templom karbantartásra, orgonajavításra, baranyai hitéletünk biztosítására ajánlhatnánk fel.
Dr. Radvánszky Bertalan: Véleményem szerint a fiatalokat a legjobban a konkrét élethelyzetükben lehet megszólítani. Ezt azt jelenti, hogy utánuk kell menni és utánuk kell nyúlni, valamint olyan élethelyzetet teremteni vagy felismerni, amikor lehet velük beszélni, állandóan elérhetőnek kell lenni, és kérdéseikre életigenlő válaszokat adni. Elengedhetlennek tartom konkrét egyházközösségi, egyházkörzeti és egyházmegyei ifjúsági programok keretrendszerének a kidolgozását a saját fiataljaink megtartása és újak hívogatása, valamint a jövő református értelmisége, szakembere és gyülekezeti tagjai kinevelése céljából.
A nehezebb helyzetben lévő gyülekezetek segítése úgy történhet meg, ha meghalljuk és meglátjuk a problémáikat. Ha tudunk egymás problémáiról, onnantól kezdve pedig keresztényi kötelességünk egymás terhét hordozni. A közös teherviselésben az egyházmegye fő feladata koordinációs feladatok ellátása, a gyülekezeti önerő melletti támogatás biztosítása.
Dr. Simor Zoltán: Nem tartom magától értetődőnek, hogy a ma fiatalságának az esetleges távolmaradását istentisztelettől, ifjúsági alkalmaktól természetesnek, korjelenségnek fogadjam el. Nyilván sok-sok más hívó szó csábítja másfelé is fiatalajainkat, és nem vitatható, hogy esetenként valóban nehéz összhangot találni az elfoglaltságok, különórák hálózatában. De nekünk hallatnunk kell a hangunkat, erre kaptunk elhívást, vonzanunk kell fiataljainkat Isten közelségébe, terelni őket a Jézusi keskeny útra.
A szülők, nagyszülők példája, templomba járó és hitgyakorló mintája nagyon fontos fiataljaink életében. Az egyik leginkább meghatározó szempont a hitelesség és az előítélet-mentesség. Ha mi olyan közeget tudunk otthon teremteni, amiben kézzel fogható és érezhető a teremtő Isten jelenléte – azzal, hogy egyértelműen Rá hagyatkozunk, Vele éljük életünket, akkor az első lépést már megtettük.
A fiataloknak vonzó, megszólító alkalmakat kell teremtenünk. Vonzót, ahol jól érzik magukat, szívesen jönnek el, és lelki ajándékokkal gazdagítót, amin feltöltekezhetnek. A kirándulások szervezése már önmagában is nagyszerű, közösségépítő lehetőség. Több gyülekezeti ifik rendszeres közös találkozását szorgalmaznám. Az nagyon megerősítő egy fiatalnak, ha a korosztálya tagjai közül sok más keresztyén kortársat lát és érez maga körül. A csak kevesebb fiatalból álló ifi köröknek rendszeresen lehetővé tenném, hogy „vendégségbe” egy-egy nagyobb gyülekezet népesebb ifis csapatának közös alkalmára eljussanak. A fiatalok részvétele az elsődleges szempont, fő célkitűzés, és ehhez képest másodlagos jelentőségű, hogy erre a saját gyülekezetükben kerül sor, vagy más gyülekezetbe mennek el. Az ő jövőjüket mi alakítjuk, ez a mi felelősségünk.
Az ilyen szempontból „nehezebb helyzetben lévő” gyülekezet számára a népesebb, több rétegalkalommal működő gyülekezet felől érkező hívogatás és tárt kapu a szeretet meg- és átélését jelentené.
A nyári és más időszakban összehívott ifjúsági és hittantáborok megszervezésére minden gyülekezetet sarkallnék – ezek az alkalmak is egy életre szólóan meg tudják határozni egy fiatal világlátását, az Úristenhez való viszonyát. A táborok akár mozgó rendszerben is elképzelhetők lennének – minden évben más-más helyszínen.
A konfirmandusok mentorálásának gyakorlatát szintén minél több gyülekezetben javasolnám bevezetni. Ha a gyülekezet egy-egy presbitere (vagy akár presbiteri tisztség nélküli, elhivatott tagja) egy-egy konfirmandus lelki patronálását felvállalná, azzal nagyon sokat segítene a fiatal útkeresésében, megerősíthetné a gyülekezethez tartozását, és – reménység szerint – csökkenthetné a „kikonfirmáltak” arányát. A mentorálásra a fiatalok megőrzésének eszközeként gondolok.
A gyülekezeti, illetve egyházmegyei szintű evangelizációk hitünk megerősítésének feltétlenül lényeges alkalmai. Egy mobiltelefon akkumulátorát is tölteni kell időnként, és csak a hozzá illő töltővel, az előírt feszültségű árammal lesz eredményes a feltöltés. Nekünk nagy szükségünk van az evangélium hiteles átadására, nélküle bensőnk óhatatlanul is elgyengül. Az evangelizációk lehetnek 1, de akár 2-3 napos hosszúságúak is. Amennyiben lehetőségem adódna rá, feltétlenül szorgalmaznám több evangelizációs alkalom megszervezését.
Érdemes lenne Bibliaiskolai alkalmakat is összehívni a Szentírás mélyebb megismerése érdekében.
Ha megválasztják, melyik lenne az első konkrét feladat, amellyel foglalkozna, és milyen eredményt szeretne elérni a ciklus végére?
Dr. Nagy Ákos Károly: Az anyaegyházközséget, ahol aktuálisan nincs lelkész, minden eszközzel támogatni kell, hogy mielőbb ismét parókiás lelkésze lehessen. Addig is minden igényelt támogatást meg kell adnunk a helyettesítést végző lelkészeknek szolgálatuk lehetőség szerint teljeskörű elvégzéséhez.
Megyei fenntartású intézményeink működési feltételeinek transzparens felmérésének folytatása, a működési feltételek és a fenntartható fejlődés kereteinek biztosítása, különös tekintettel az állami finanszírozás esetleges változására.
A baranyai református épített örökségünk állapotának pontos felmérése, a legsürgetőbb feladatok priorizálása. Templomaink és parókiáink állapota Baranya református népéről mutat képet.
Pécs-Kelet-Mecseki Református Egyházközség templomának felépítése erős támogatást nyújt egy újabb, létszámában, lelki és anyagi erejében a baranyai kis gyülekezeteket támogatni képes, erős református közösség létrejöttéhez.
A kérdésekre adott válaszaink összessége minden reménység szerint hosszú távra megszabja majd egyházmegyénk rövid-, közép-és hosszútávú stratégiáját. Mindenképpen törekedni fogok arra, hogy ez a stratégia írásos formába öntessék és folyamosan napirenden legyen.
Dr. Radvánszky Bertalan: Megválasztásom esetén az első konkrét törekvésem az lenne, hogy az egyházmegyei vezetésben részt vevő legjobb szolgatársi közösség jöjjön létre, az Istenünkkel való kapcsolat és az egyházmegye céljai iránti elkötelezettség révén. A legfontosabb eredménynek azt tartanám a ciklus végén, hogy a Baranyai Református Egyházmegye kívánatos kincsestár legyen a hívő és nem hívő baranyaiak számára.
Dr. Simor Zoltán: Minél több gyülekezetet, lelkészt és főgondnokot lenne jó megismernem – a helyzetüket, gondjaikat és örömeiket megtudnom. Ebből már következne valószínűleg, hogy látnám az előttünk álló feladatokat is.
Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok föl az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenki iránt. [1Thessz 5,13(2)-14]
Mit üzenne az egyházmegye gyülekezeteinek és tagjainak a tisztújítás előtt?
Dr. Nagy Ákos Károly: Egyházmegyénk története számos alkalommal bizonyította: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Az elmúlt három év megyei és kerületi szintű munkája békés konszenzuson alapuló lehetőséget kínál megyénknek és gyülekezeteinknek, hogy hitvalló református állampolgárként formáljuk megyei és helyi közösségeink életét.
Mert a miképpen holt a test lélek nélkül, azonképpen a hit is holt cselekedetek nélkül.– Jakab 2:26
Dr. Radvánszky Bertalan: Azt üzenném az egyházmegye gyülekezeteinek és tagjainak, hogy gondoljuk végig az apostoli hitvallás elmondásakor mit mondunk és mit jelentünk ki „… Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, …”. A múltbeli, jelenbeli és jövőbeli anyaszentegyház Krisztus teste. A szentek közösségének tagjai református őseink, mi magunk és gyermekeink. Ezek tudatában érthetjük meg a II. Krónikák 19. fejezet 6. versének jelentését és dönthetünk jól.
„Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem az Úrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok.”
Dr. Simor Zoltán: A legelső, hogy imádságban hordozzuk az előttünk álló tisztújítási folyamatot. Azt kérjük Istenünktől, hogy az arra alkalmas, arra elhívott embereket válasszák meg a presbitériumok. Ha jó szívvel el tudjuk fogadni a többségi akaratot, és imádságunk révén annak isteni „jóváhagyását”, akkor bármilyen eredménynek örülni tudunk.
Lényeges, hogy a tisztújítás befejeződése után, mindenki oda tudjon állni az új egyházmegyei tisztviselők mögé, mellé. Csak úgy képes munkálkodni az Úristen megújító ereje egyházunkban, gyülekezeteinkben, kisebb és nagyobb közösségeinkben, ha mindannyian a jó szándékot, az építésre való törekvést keressük és vesszük észre a másikban.
A jövőre nézve már most el kell magunkban döntenünk, hogy az aktuális kérdésekben egyházmegyénk leendő vezetésének személyeitől függetlenül csak a közös gondolkodás az előrevivő. Mindannyiunk érdeke egymás szándékainak tiszteletben tartása, annak komolyan vétele. Minden megfontolt döntés-előkészítésünket, minden meghatározó döntésünket át kell hassa az az igény, hogy az egyezzen Isten minden időt és teret átívelő tervével, szándékával. Ilyenformán talán a legfontosabb a közös imádság, a kérdések, az elintézendő feladatok ügyének Isten elé vitele és a döntésre való áldás kérése.
Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. (Jn 3,21)
Hozzászólás