A beszélgetés az egyház egyik létformája – ez volt a központi üzenete a Baranyai Református Egyházmegye június 28-i konzultációs alkalmának. A pécsi kertvárosi templomban tartott találkozón Wébel Zsolt esperes az elmúlt fél ciklus eredményeit összegezte, majd Nyilas Zoltán püspökaspiráns mutatta be jövőképét, amelynek középpontjában az evangélium, a személyes találkozások és az egyházmegyék megerősítése áll.
„Beszélgetés nélkül nincs egyház” – fogalmazott igehirdetésében Nyilas Zoltán, aki Lukács evangéliumának emmausi története alapján arról beszélt, hogy az egyház mindig az evangéliumból indul ki, de közösséggé a találkozások és az egymásra figyelő beszélgetések formálják. Mint mondta, olyan gyülekezeteket szeretne látni, ahol az elköteleződés nem pusztán lojalitást jelent, hanem Krisztushoz való, szabadon vállalt hűséget. Az „én egyházam” nem birtoklást jelent, hanem felelős szolgálatot. A beszélgető egyház célja pedig az, hogy az evangélium fényében megszülessen a közös igen Krisztus és az Ő egyháza mellett.
Fél ciklus Baranyában
Az igehirdetést követően Wébel Zsolt esperes adott rövid áttekintést – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt három év eredményeiről. Köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal hordozták az egyházmegye életét. Kiemelte a Zakariás könyvéből vett Igét: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel”, amely meghatározó volt eddigi szolgálatában.
Az esperes kiemelte, hogy a nehézségek ellenére több fontos területen is előrelépés történt. Létrejöttek a gondozói egyházközségek, amelyek hosszabb távon jelenthetnek segítséget a kisebb gyülekezetek életében. A Baranya-programnak köszönhetően tíz templom felújítása indulhatott el, miközben a lelkipásztorok szolgálatának anyagi biztonságát is sikerült megerősíteni.
Külön szólt arról is, hogy az elmúlt évek tudatos törekvése volt a testvéri kapcsolatok helyreállítása. Ennek egyik látható gyümölcse a BREND – a Baranyai Református Egyházmegyei Nap, Dunamellék – amely idén már több mint négyszáz résztvevőt mozgatott meg. Régi álom teljesült a hirdi idősotthon megnyitásával is, amelyért – mint fogalmazott – hálával tartoznak Istennek.
Nagy Anna főgondnok úgy fogalmazott: a töredék ciklus legnagyobb ajándéka a békesség és az együttműködés volt. Beszélt az intézmények fejlődéséről, a Pécsi Református Kollégium szakmai irányításának megerősítéséről, valamint a hirdi intézmény fenntartói feladatainak rendezéséről is. Hangsúlyozta, hogy a következő időszakban az egyházmegyei hivatal működésének további erősítésére is szeretnének nagyobb figyelmet fordítani.
A találkozásokban formálódó egyház
Bemutatkozásában Nyilas Zoltán személyes hitútjáról is beszélt. Felidézte gyermekkorát, elhívását és eddigi szolgálatait, majd arról szólt, milyen egyházat szeretne építeni püspökként. „Akkor lesznek élő közösségeink, ha őszintén meg tudunk szólalni” – mondta. Úgy látja, a közegyház elsődleges feladata nem önmaga működtetése, hanem a gyülekezetek szolgálatának támogatása. Ehhez szerinte elengedhetetlen az egyházmegyék megerősítése, mert az egyházi élet természetes közösségi tere elsősorban itt található.
Beszélt az intézmények fontosságáról, az érdekérvényesítés szükségességéről, ugyanakkor a református szolidaritást is kiemelte. Fontosnak nevezte, hogy az egyház közösen vállaljon felelősséget a kisebb gyülekezetekért, a lelkészképzésért és a szolgálatban állókért. Külön hangsúlyt kapott a lelkipásztorok lelki életének kérdése is. Véleménye szerint a szolgálat alapja az imádságban megszülető igehirdetés. Saját egyházmegyéjének gyakorlatát említette példaként, ahol hétfőnként nem tartanak hittanórákat – azt a napot elcsendesedésre, imádságra és lelki feltöltődésre szánják.
Kérdések és válaszok
A bemutatkozást követően a jelenlévők kérdéseket tehettek fel Nyilas Zoltánnak.
Egy kérdés arra vonatkozott, mit értett korábbi kijelentése alatt, miszerint „akkorára nőttünk, amekkorák talán sohasem voltunk”. Válaszában elmondta: ezt elsősorban az egyház önképére értette. Úgy látja, hitelesebb egyházra van szükség, amely valós képet mutat önmagáról, és elsődleges küldetésének ismét az evangélium hirdetését tekinti.
Az állam és egyház kapcsolatáról szólva hangsúlyozta: hálával kell tekinteni mindarra a támogatásra, amelyet az egyház az elmúlt időszakban kapott. Ugyanakkor fontosnak nevezte, hogy az egyház saját identitásának meghatározását mindig maga végezze el. Mint fogalmazott, korrekt és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésben bízik.
Felmerült a lelkipásztor-utánpótlás kérdése is. Nyilas Zoltán szerint ez az egész társadalmat érintő kihívás, ugyanakkor az egyháznak is tudatosan kell foglalkoznia a belső utánpótlás erősítésével. Kitért arra is, hogy a református nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága szintén fontos feladat lesz a következő években.
Arra a kérdésre, milyen egyházkerületet szeretne látni hat év múlva, három területet emelt ki. Fontosnak tartja, hogy a lelkipásztorok és presbiterek úgy érezzék, hogy az evangélium hirdetésében nincsenek magukra hagyva. Emellett az egyházmegyék szerepének megerősítését tartja fontosnak, mert szerinte az egyházi élet természetes közösségi tere elsősorban az egyházmegye. Harmadik célként pedig egy olyan református egyház képét rajzolta fel, ahol valódi párbeszéd zajlik, figyelnek egymásra, és mindenkinek lehet szava.
Hozzászólás