Vannak olyan napok, olyan kiemelt minőségi idők, amikor Isten gazdagon szórja ránk az áldásokat és világosabban szól hozzánk. Ha befogadóak vagyunk, akkor ilyenkor feltöltekezhetünk a következő, lelkileg szárazabb időkre. Egy ilyen kiemelt nap volt – sokak visszajelzése szerint – augusztus 15-e is, amikor a vendégszeretet volt a téma a mohácsi női csendesnapon. Már a felkészülésnél, az ötletelésnél is éreztük, hogy az egész folyamat mögött az Úr állt.
Vannak olyan napok, olyan kiemelt minőségi idők, amikor Isten gazdagon szórja ránk az áldásokat és világosabban szól hozzánk. Ha befogadóak vagyunk, akkor ilyenkor feltöltekezhetünk a következő, lelkileg szárazabb időkre. Egy ilyen kiemelt nap volt – sokak visszajelzése szerint – augusztus 15-e is, amikor a vendégszeretet volt a téma a mohácsi női csendesnapon. Már a felkészülésnél, az ötletelésnél is éreztük, hogy az egész folyamat mögött az Úr állt.
A kezdő áhítatot Hampel Réka újpetrei lelkipásztor tartotta, és szerteágazó, gazdag igehirdetésével megalapozta az egész napunkat. Szerintem a vendégszeretetről a legtöbbünknek a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének, 2. verse jut eszünkbe: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” Az Ószövetségben nagyon fontos, szent dolog volt éppen ezért a vendégszeretet, mi is úgy tekintsünk a vendégre, mintha Jézus látogatna meg bennünket. Mi a jellemző az angyalokra? Az, hogy az első pillanatban nem ismerjük fel, hogy ők kik, de az Úr azt akarja, hogy a lelki érzékenységünk fejlődjön. Az angyalok belépnek az emberek életébe, csodát tesznek, ígérnek, valamit hoznak, majd eltűnnek. Nem az a feladatuk, hogy velünk maradjanak. Felismerjük őket, majd elmennek, mindig elmennek. Mire figyeljünk? A másik ember is lehet angyal(követ) az életünkben, megváltoztathatja az életet, és mi is lehetünk mások számára angyalok. Mindenféle hátsó gondolat, szándék nélkül. Hiányoznak ma az angyalok; engedjük, hogy átformáljon minket az Úr!
Bizonyságot Kremné Kisfali Mária, mohácsi presbiter tett több részletben a nap folyamán. Egy verses, novellás – folytatásos – felolvasásban megtudhattuk, hogy neki mit jelent a vendégszeretet.
Az előadást Unger Éva, a drávafoki lelkész felesége tartotta. Ő a Lukács evangéliuma 14. fejezetének, 17. versét vette alapul: „Jöjjetek, mert már minden készen van.” Szembeállította a vendégszeretetet az emberek és az Isten nézőpontjából. A mi vendéglátásunk célja az, hogy jól érezzük magunkat. Az Úrnál azonban a vendégszeretet csak egy eszköz és nem a cél. Ő engem akar szeretni, feltétel nélkül, érdemtelenül, boldoggá akar tenni, hiszen láttuk a fenti igét: már minden kész van; a hely, az út, a ruha és te is. Rajtunk keresztül pedig másokat is hívogat. Ki a mi Lázárunk, akit többször elénk hoz Jézus, mi azonban nem akarjuk meglátni? Legyünk engedelmes eszközök Isten kezében, készen álljunk az idegeneket is behívni az Úr házába! Az emberi szemszög: változz meg, hogy szeresselek. Ezzel élesen szemben áll a Mindenható álláspontja: szeretlek, hogy megváltozz.
Majd hét kiscsoportra oszlottunk, ahol egy-egy bibliai történet kapcsán beszélgettünk a vendégszeretetről: Ábrahám (1Móz. 18,1-15), Zákeus (Lk. 19,1-10), Mária és Márta (Lk. 10,38-42), emmausi tanítványok (Lk. 24,13-35), Lídia (ApCsel. 16,11-15), az irgalmas szamaritánus (Lk. 10,25-37) és a sareptai özvegy (1Kir. 17,8-24). Napunk kezdete óta állt a Vendégszeretet Fája, ahová mindenki ráírhatta, hogy szerinte mi is ez a fogalom. A csoportok egyik feladata az volt, hogy közösen megfogalmazzák, szerintük mi is a vendégszeretet. A legfrappánsabb mondat ez volt:Jézussal való hídépítés az Atyához. Majd miden csoportnak meg kellett alkotnia a vendégszeretet Tízparancsolatát. Ezeket délután fel is olvastuk a templomban, meglepő volt látni, hogy mindenki máshogy fogta meg, máshogy fogalmazta meg gondolatait, a téma széleskörű volta miatt színes megoldások születtek.
Finom ebéd közben imasétára, könyvvásárlásra is jutott idő. Délután a kórházmisszóról hallhattunk egy beszámolót, ismertetőt Pál Tamásné kórházlelkésztől. Érdekes volt belelátni, hogy Pécsett hogy működik ez a szolgálat. Kérdésekre is válaszolt a kórházlelkész. A nap perselypénzét a kórházmisszónak ajánlottuk fel.
A záróáhítatot Fodor Ákos Atilláné, vajszlói lelkipásztor tartotta Mária és Márta történetéből. Igehirdetésének a Mi marad a vendégség után? címet adta. Sokszor mi Márta pártiak vagyunk. Azonban fontos megtanulnunk, hogy a vendég legyen a központban, ne a vendégség. Ne vállaljuk túl magunkat feleslegesen. Ismerjem fel a korlátaimat! Csak azt tedd, amit jó szívvel adsz, de utána ne beszélj róla! Vegyük figyelembe, hogy minek örül a vendég? Mire van szüksége? Jézus valószínűleg nem az étel élvezetéért ment be Mártáékhoz. Az egy minősített alkalom volt, ami nem tért vissza többé, akkor kellett kihasználni. Érezzük meg ezeket a pillanatokat! Onnan tudjuk, hogy jó volt a vendégség, hogy utána én is, mint házigazda, bár elfáradtam, de felüdültem, feltöltődtem lelkileg. Vizsgáljuk meg ilyenkor: a szeretettankom tele van vagy kiürült? Az igazi vendégségben nemcsak ketten vagyunk, hanem Isten is ott van. Nála mindig lehet újat kezdeni!
Remélem, hogy ezzel a kis ízelítővel tudtam érzékeltetni, hogy milyen sok áldást, szeretetet, útravalót kaptunk ezen a csodás szombati napon. Köszönöm a rengeteg segítséget, szolgálatot, beszélgetést, mosolyt! Mindenekfelett pedig hálás szívvel mondhatom: Egyedül Istené a dicsőség! SDG!
Krem Anita, szervező
Hozzászólás