Egyházi megújulásról, misszióról és a tisztújítás tétjéről beszélt Kozármislenyben Lovas András lelkipásztor és Szalai Zsolt, szentendrei főgondnok, május 29-én. Az alkalmon a Baranyai Református Egyházmegye gyülekezeteiből érkező érdeklődők előtt osztották meg gondolataikat a Magyarországi Református Egyház jelenlegi helyzetéről, a szükséges változásokról és az előttünk álló tisztújítás tétjéről.
Nagy Mariann, kozármislenyi lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: a gyülekezetplántálás kapcsán ismerte meg Lovas Andrást, akinek közösségépítő szolgálatát és missziói látását példaértékűnek tartja.
Szalai Zsolt bemutatkozásában elmondta, hogy negyvenéves korában jutott hitre, húsz éve presbiter, második ciklusát tölti főgondnokként Szentendrén. Közgazdász végzettségű, emellett egy amerikai egyetemen oktatja a Biblia pénzügyi tanításait. Mindezek mellett legfontosabb szolgálatának gyülekezeti munkáját tekinti. Feleségével harmincnyolc éve él házasságban, két lány édesapja.
Felelősség a megújulásért
„Amire egész életemben biztosan nem készültem, az az egyházkormányzási szerep” – fogalmazott Lovas András bizonyságtételében. Felidézte, hogy a gazdagréti gyülekezet indulásának és lelki megújulásának lehetett részese, és mindig szívügye volt a gyülekezetek megelevenedése.
A kegyelmi ügy okozta megrendülésről szólva elmondta: mélyen foglalkoztatta a kérdés, hogy ki vezetheti az egyházat a gyógyulás útjára. „Isten elültetett a szívembe egy felelősséget az egyház megújulásáért” – vallotta. Beszélt arról is, hogy két éven át imádkozott a kérdésben, míg végül arra jutott: nem mondhat nemet a püspöki szolgálatra való elhívásra. Hangsúlyozta, hogy a tisztújításnak nem pusztán személyekről kell szólnia. „Fontos, hogy a nevek mellé konkrét tervek és elképzelések is kapcsolódjanak. A választás egyházi jövőképről szóljon” – fogalmazott.
A jövő egyházával kapcsolatban kifejtette: a fókusznak a helyi gyülekezeteken kell lennie. „Milyen egyházat látok tíz év múlva? Megelevenedő helyi gyülekezeteket” – mondta. Olyan református közösségeket képzel el, amelyek hitelesen jelenítik meg Krisztust az adott településeken, és missziói szemlélettel fordulnak környezetük felé. Véleménye szerint a református egyház előtt jelentős kihívások állnak. Rámutatott, hogy nemcsak a demográfiai folyamatok okoznak létszámcsökkenést, hanem az a társadalmi változás is, amelynek során eltűnik az utolsó olyan generáció, amelynek a vallásosság még természetes társadalmi normát jelentett. A jövőben szerinte azok a közösségek maradnak erősek, amelyek tagjai személyes hitbeli döntés alapján kapcsolódnak a gyülekezethez.
Fókuszban a helyi misszió
A lelkipásztorok helyzetéről szólva úgy fogalmazott: sokakat túl sok adminisztratív, szervezési és intézményfenntartói feladat terhel. „Ez a menedzser-üzemmód nem engedi leülni és az Isten Igéjén elmélkedni a lelkipásztort” – mondta. Hangsúlyozta, hogy élettel teli gyülekezetek ott születnek, ahol megújul az igehirdetés és a Lélek kiárad. A misszió kérdésével kapcsolatban elmondta, az elmúlt évek intézményépítései és a hittanoktatás önmagában nem hozta el az evangélium szélesebb terjedését. „A megújult, felébredt, tűzzel teli hívő emberek szavaikkal, tetteikkel és imádságaikkal tudják hitelesen bemutatni Krisztust a mindennapokban” – hangsúlyozta. Hozzátette: a megoldást elsősorban a helyben végzett misszióban és a kitartó lelki építkezésben látja. „Ennek eredményeképp tíz-tizenöt év múlva az egyházban számos megújult, világító közösség lehet, ahol a Szentlélek munkálkodik, emberek térnek meg, lépnek be a szolgálatba, hogy a mindennapi életben tanítványok legyenek – én ilyen egyházat álmodok” – fogalmazott Lovas András.
Közös felelősségvállalás
„Ha az egyház hitelességi válságban van, akkor csakis a saját egyéni hitelességünkön keresztül újulhatunk meg” – mutatott rá Lovas András, aki szerint az evangéliumi megújulás a szívben kezdődik, amikor az ember újra felfedezi Krisztust és az evangélium erejét. A megújulás gyakorlati lépéseiről beszélve három területet emelt ki: az imádságot, a gyülekezeti megújulási tervek elkészítését és az evangelizációs alkalmak szervezését. Elképzelése szerint a gyülekezetek nem magukra hagyva, hanem missziói szakemberek segítségével dolgozhatnák ki saját fejlődési terveiket.
Lovas András hangsúlyozta, hogy a lelki vezetés csak akkor működhet jól, ha a világi vezetők nagyobb felelősséget vállalnak a gazdasági és szervezési ügyekben, mind gyülekezeti, megyei és kerületi szinten. Kiemelte: Szalai Zsolt kész ebben kerületi főgondnokként szolgálni, megválasztása esetén. Úgy fogalmazott, hogy a városi és falusi gyülekezetek helyzete ugyan eltérő, de a megújulás lelki dinamikája mindenhol ugyanaz.
Első helyen a keresztyén identitás
A bizonyságtételt követően a lelkipásztor és a főgondnok a jelenlévők kérdéseire válaszoltak. A kegyelmi ügy és az abból fakadó feszültségek kapcsán mindketten a Krisztusban való egység fontosságát hangsúlyozták. Lovas András szerint „nagyobb Jézus Krisztus, aki összeköt bennünket, mint a politikai meggyőződés, ami elválaszthat”. Hangsúlyozta, hogy a keresztyén identitásnak kell első helyen állnia, a politikai kötődések csak másodlagosak lehetnek a gyülekezetek életében. Szalai Zsolt ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a politikai hovatartozás nem írhatja felül a keresztyén közösséghez való tartozást. Szerinte a vezetőknek ebben különösen fontos példát mutatni.
Az egyházi iskolák missziós szerepéről szólva Szalai Zsolt elmondta: az intézmények ma már nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok felé is missziós terepet jelentenek. „Nagyon nehéz hívő tanárt találni” – jegyezte meg. Hozzátette: az egyházi intézmények nem működhetnek úgy, mint egy „református gyár”, amelyből automatikusan elkötelezett gyülekezeti tagok kerülnek ki. Lovas András szerint az egyháznak nyitottnak kell lennie az új kezdeményezésekre és a helyi innovációkra. Úgy fogalmazott: támogatni kell azokat az új szolgálati formákat, amelyek mögött közösségi elköteleződés és valós befektetett energia áll.
Az est végén Komor Csaba lelkipásztor, az egyházmegye ifjúsági referense arra emlékeztetett, hogy az elmúlt évben – egyházunkban – mintegy százhúsz ifjúsági közösség jött létre, amelyek jelentős része a Dunamelléken indult el. Hangsúlyozta: ha a gyülekezetek közötti összekapcsolódás és egymás támogatása is hasonló módon erősödik, az komoly lelki megújulást hozhat az egyház életében.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tisztújítás eredményétől függetlenül a legfontosabb kérdés az egyház lelki megerősödése. Az alkalom zárásaként arra buzdították a jelenlévőket, hogy imádságban hordozzák az előttünk álló döntéseket és az egyház jövőjét.
Hozzászólás